A legédesebb ősi kisváros kellős közepe. A nagybányai piac

| Vélemények 0 | Nyomtatom | A+ | A-

Részlet Tersánszky Józsi Jenő, A félbolond című művéből:


– Ebéd után átjövök magához. Ma hetivásár volt Bányán, még nem oszlik el annyira, hogy ne lássunk belőle… Festőnek, ha itt van és elmulasztja megnézni a vásárt a nagybányai piacon? Csak felakasztani magát… Én az idén megfestem a piacot, egy sarkát, egy vásárrészlettel. Vázlatkönyvet hozzon maga is és ne csámcsogjon sokat, Pulyácskám!

Így adta ki elváltunkkor rendelkezéseit számomra Attila.

Hát minden látvány, okulás és munka üdvös lévén nekem, engedelmeskedtem Attilának. Bekaptam egy pár perc alatt az ebédemet. Azaz a negyedrészét, mert akkora adagot küldtek. Juhászné meg is szidott és nem akarta kivinni a maradékot!… Hogy még majd nekifohászkodom!

Elhevertem a díványon, cigarettázva. És vártam Attilát.

Mindenképp meg lettem volna elégedve a helyzettel. Az első rajzórám sikere, hogy úgy mondjam, a Művészet Édenébe emelt és tündököltette előttem a jövő minden gyönyörű álmát… Ami kissé leráncigált mélázataimból, a szomszéd Jucikával való balsikerű ügyem, a nyilvánosságra kerültével vesztett félelmetességéből…

De azért, hogy például átmenjek hamarjában a Cziprián-házba?… Ez nem nagyon akarózott volna.

Viszont Attila, miután annyira sürgetett, hogy még elfogjunk valamit a széledő vásárból, ne csámcsogjak sokat!… Ő késett.

Már a harmadik cigarettát szívtam el. Attila felől nincs nesz sem!

– Tessék utána kiáltani az ablakból! Meghallja ő! – biztatott Juhászné. – Nehéz ember Bim úr!

Hát átordítottam:

– Attila! Mi lesz? Maga kérődzik olyan soká!