A máramarosi magyar fiatalok és Európa

| Vélemények 0 | Nyomtatom | A+ | A-

Előadássorozat magyarságtudatról, karrierépítésről és helybenmaradásról a megye magyar tannyelvű líceumaiban.


2018. szeptember 24-25-én, a megye két magyar tannyelvű intézményében, a  nagybányai Németh László Elméleti Líceumban  és a máramarosszigeti Leöwey Klára Elméleti Líceumban tanuló  10-12. osztályos diákok rendhagyó lehetőséget kaptak arra, hogy  megismerkedjenek az önmegismerés lehetőségeivel, illetve azzal, hogyan lehet hatékonyan olyan, a személyiségüknek megfelelő szakmát választaniuk, amelyet kedvelnek is majd... Az érdekes és értékes előadások folyamán, a diákok szakemberektől kaptak ötleteket és információkat ebben, a jövőjük szempontjából rendkívül fontos témában. A Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület által szervezett programot a Bethlen Gábor Alap támogatta.

„Máramarosi magyarként Európában – származás, érvényesülés, identitás”című  előadássorozat – mely a  „Keresd velünk a választ!” jelmondattal bátorította cselekvésre a népes diákhallgatóságot – Veres Annadoktorandusz, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (B. B. T. E.) Pszichológia és Neveléstudományok Kara előadó tanárának előadásával vette kezdetét, aki - karriertanácsadóként – arról beszélt a diákság előtt, melyek a pályaválasztás és  karrierépítés helyes technikái, és hogyan választhat a diák olyan szakmát magának, amelyben sikeres lehet.

Előadása során, olyan fogalmak kerültek tisztázásra, mint: mit is takar az életút-ábra, az életpálya-felépítés, mit jelentenek az olyan, alapvetőnek mondható fogalmak, mint a „karrier”, a „személyiség”, az „attitűd”, és azt is megtudhatták a diákok, hogy melyek a  (helyes) pályaválasztás fontosabb szempontjai. „El kell fogadnunk, hogy dönthet „rosszul” az ember!” – hangzott el az előadásban – és ilyenkor profilt kell váltanunk. Az is kiderült, hogy melyek a lehetőségek egy fiatal számára arra, hogy saját maga irányíthassa karrierje alakulásának módját, illetve: a bizonytalankodó diáknak, MI és KI segíthet neki a JÓ DÖNTÉS meghozatalában? Mint kiderült, a 21. században már elemi szükséglet lett a „több lábon állás” fogalma, s – ösztönzésként – elhangzott a bátorítás: „Merjünk többféle dolgot csinálni!” , majd a jelenlévők egy tájékoztató jellegű, önismereti kérdőívet tölthettek ki.

Ezt követően, Saitos Norbert nagybányai vállalkozó mutatta be, milyen út vezetett a második generációs „némethlászlós”-státustól a kolozsvári egyetem energetika szakáig, és hogyan lett villamosmérnökből sikeres magánvállalkozó. 

Részletesen ismertetve a személyes sikeréhez vezető utat, rögtön az elején föltette hallgatóságának a kérdést: „MI A SIKER?”, majd azt is elárulta, milyen olvasmányok és információk segítették őt ahhoz, hogy erre az igen fontos kérdésre választ kaphasson. A diákok megismerkedhettek a siker „képletével” is, melyet az előadó részletesen elemzett, annak működésével, gyakorlati elemeivel, valamint azzal, hogy – átlagosan hány alkalommal próbálkozik valaki egy ötlet megvalósításával.  A célok fontosságán, és ezek valóra váltásának módján kívül, szó esett még a „HOGYAN?” – ról, mint „varázsszóról”, az egyensúly megtalálásának valódi kihívásáról, valamint a sikeresség legfőbb követelményeiről. Külön szó esett a Brian Tracy kanadai szónokkal való személyes találkozásról is, melynek az előadó különös jelentőséget tudajdonít, hiszen – mint mondta – könyveit olvasva nagyon sok segítséget kapott önmegvalósítás és karrierépítés terén. Saitos Norbert – aki néhány sikerkönyvet is bemutatott a diákoknak – egy ismert székely író még ismertebb mondatával zárta előadását. Tamási Áron (1897-1966) gondolata a következőképpen hangzik: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!” (Az „Ábel a rengetegben” című regény szállóigévé lett zárómondata.) 

Harmadiknak, a Németországban élő Andreicuț András  küldött videóüzenetet, akinek a nagybányai Németh László Elméleti Líceumból – három év kommunikáció-szak után – egy diplomával a zsebében, a bajorországi Münchenbe vezetett az útja. Elmondta: öt éve van kint, ez idő alatt masszőrként és pizzafutárként is dolgozott. Bár három éven belül házat sikerült vásárolnia, és meg is nősült, mégis úgy érzi: nem tudja megszokni a kinti létet, mert nem érzi otthon magát az idegen földön, ezért – bár, saját bevallása szerint, nem egyszerű a hazatelepülés, és – mint elmondta – ezt csak az tudja igazán, aki ott van – 2-3 éven belül hazatelepülnének, mert „magyarnak lenni, Erdélyben – JÓ!” Megosztotta hallgatóságával azt is, mennyi minden köti őt a szülőföldhöz (gyermekkor, „némethlászlós”-évek, valamint – kedvenc tantárgyaiként – a történelem és az irodalom) nagyban fejlesztették őt – szakmailag is...! Mint mondta, sokan élnek és dolgoznak  kint a honfitársaink közül.

           A következő előadó Vékony Roland apahegyi református lelkész volt, aki „németlászlós” diákként a Schönherr Gyula Történelem Kör elnökeként is tevékenykedett annakidején. Nős, egy kislány édesapja.

„Isten jelenléte a modern korban” című előadását a lelkipásztor is a „siker” fogalmának elemzésével indította, mely – mint mondotta –  egy látható, valamilyen tevékenységhez köthető, újabban pedig, a közösségi hálón aktívan lekövethető (fényképek, bejegyzések széleskörű megosztása révén) folyamat. Mint elmondta, osztálytársával, Pál Norberttel együtt rendőr akart lenni, aztán – végül – mégis lelkipásztor lett, dacára annak, hogy tudta: rendőrként kereshetett volna többet...

A korszerű gondolkodású, fiatal lelkész véleménye szerint, „a tradíciókat, a régit át kell vinni a mába, Istent át kell hozni a jelenbe.” Mint mondotta, az  értékeket kell áthoznunk a múltból. Az értéket úgy kell „csomagolni”, hogy az eljuthasson az emberekhez – fejtette ki a lelkipásztor, említést téve a szkeptikus magatartásról, egyszersmind hangsúlyozva, hogy a fiatalok nagyon jól tudják, melyek a hiányosságok az egyházon belül. Az egyik fő probléma a keresztyén ember szomorúsága –  még a templomi istentisztelet ideje alatt is –, melyet egy kedves, ám tanulságos kis történettel, a kisgyerek és a szomorú szamár történetével „szemléltetett”, kihangsúlyozva, hogy Jézus a vidámságot, nem pedig a szomorúságot hagyta ránk. Eredményként tálalta a hallgatóság előtt az adatokat, melyek szerint, a 130 fős gyülekezetéből 12 fiatal jár ifjúsági bibliaórára. „Változtatni kell a régi dolgokon!”– hangsúlyozta a fiatal lelkipásztor, majd – a krisztusi  Ige szellemében – „Vegyétek fel az én Igámat, és meg fogtok nyugodni!” – másodmagával – „kellék” segítségével mutatta be, mit is jelent Kirisztus követése. Ha együtt hordozzuk, a teher könnyebb! – mondotta, hangsúlyozva, hogy a keresztyénségnek ma is ez (lenne) a lényege, mert ma is erről szól: együtt hordozva – Krisztust hordozva – könnyebb a terhek cipelése, mert Krisztus átvállalja a terheidet! A „türelem” fogalmát különböző gabonaszemek földbe való elültetésével szemléltette az előadó, melyeket hiába locsoltak meg mindjárt a művelet elvégzését követően, azok – nyilvánvalóan – nem kel(het)tek ki azonnal...! Fölvetődött a kérdés: „Érdemes-e csinálni?” A lelkész viszont más példát is hozott: a bambuszfáét, amellyel elültetését követően, négy  éven át semmi sem történik, ám utána kihajt, és a 16 méteres magasságot is eléri – mindössze fél éven belül...! Következtetés: „MÉGIS érdemes csinálni!” A hibákat meg kell mondani! – hagsúlyozta a lelkész, kiemelve az alázat, a kitartás, valamint  kompromisszumkészség nélkülözhetetlen fontosságát arra az esetre, ha a gyülekezet lelkipásztora esetlegesen nem nyitott az újítások, a változ(tat)ás irányába, hangsúlyozva, hogy mindent EGYÜTT kell intézni, mert sok ember BÁRMIT ELÉRHET! Végezetül, egy különvéleményt fogalmazott meg, amely szerint: „ Ne  a kívülálló kritizáljon; az illető előbb kapcsolódjon be a tevékenységbe, melyet „rossznak” tart, és azután beszéljen, hiszen: a lényegre kell figyelni!

A nagybányai előadássorozat utolsó előadója Balogh Brigitta Sarolta nagybányai etnográfus volt, aki – egykori „némethlászlós”-ként – a B. B. T. E. hallgatója lett, ott szerzett oklevelet. Előadásának címe: „Nemzet és európaiság - mit jelent máramarosi magyarnak lenni Európában?” 

Előadását a „nemzet”fogalmának meghatározásával indította. Szó esett arról , hogy az európaiság nem azonos a Európai Unióval. A társadalom gyakrabban tudja meghatározni, hogy mi jobb az egyénnek, fordítva ez ritkábban történik meg – hangzott el. A család fogalmának újradefíniálása, a multikulturalizmus, az „örök béke”, a multilaterializmus, a bevándorlás, a nagyobb hangsúly az egyéni jogokon, családbarát törvények és politika – mindezekről, mint az E. U. által megkövetelt dolgokról esett szó, szemben azzal, hogy – valójában – MIT IS JELENT EURÓPAINAK LENNI? Ebben a vonatkozásban, a történelem, az európai múlt, a hagyományok, az európai örökség kerültek szóba, valamint az, hogy milyennek látszik a világ – Európából nézve, de ugyanebben a vonatkozásban lett megemlítve a továbbörökített civilizáció és kultúra, az európai kultúrkör, valamint a kereszténység és a hit, mint az európaiság jellemzői.

Az Európai Unió vonatkozásában, az előadó olyan fogalmakról tett említést, mint a gazdasági és politikai unió, egységes piac, egységesített jogrendszer, az áruk, szolgáltatások, és a tőke szabad áramlása, az euró-zóna (közös pénznem), valamint a schengeni övezet fogalma – a határőrizet felszámolása...

Megvizsgálásra és megvitatásra került az, hogy mit adhat – külön-külön – az embernek, az állampolgárnak a NEMZET, mit (az) EURÓPA(I UNIÓ), és mit a KÖZÖSSÉG?

Elhangzott: „Elhitették velünk, hogy tudunk érvényesülni, de kell lennie egy kitűzött célnak, és egy eszköznek is, amely által elérhetjük ezt a célt...!”, majd az előadó az érvényesülés alapvető „hozzávalóit” vázolta, a magunk elé kitűzött céltól, a siker eléréséig, szót ejtve a közösségekről, azok etnikai és generációs összetételéről, valamint a család fogalmáról és a hit kérdéséről is...!

Az előadás végén a nemzet, illetve az ehhez való tartozás, valamint az európaiság fogalma kerültek kielemzésre, illetve annak kérdése, hogy mennyire része az énünknek a nemzet, és mennyire (lett) része az európaiság?

„HAGYJ LENYOMATOT TE IS!”– szólt – mintegy bíztatásképpen – az előadás utolsó, megszívlelendő mondata...

Másnap, a Gutinon túl, a máramarosszigeti Leöwey Klára Elméleti Líceumban zajlott le ugyanaz a programsorozat – részben más, helybeli illetőségű előadókkal, részben pedig olyanokkal, akiket a nagybányai diákság is láthatott és hallhatott.

Elsőként, ott is Veres Anna doktorandusz, a kolozsvári B.B. T. E. Pszichológia és Neveléstudományok Karánakelőadó tanára lépett a diákság elé a Nagybányán már megismert előadásával, ezt követően pedig dr. Sarkadi-Csiszár Levente orvos előadása következett, aki elmondta, hogyan került Máramarosszigetről a marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetemre. Mint elmondta, számára pillanatnyi döntés volt, hogy magyar nyelven szeretne továbbtanulni az orvosin. Szólt azokról az alapítványokról, amelyek az egyetemi hallgatók segítségére lehetnek Marosvásárhelyen, majd elmondta: az orvostanhallgató könnyen elérhet a 6. év végére úgy, hogy nem tudja, hol is fog majd dolgozni? Ő maga, tanulmányai végeztével, 12 évig élt még Marosvásárhelyen, ahol megismerkedett későbbi feleségével, aki angol szakos tanárnő, ám – miután úgy alakult a helyzetük, hogy nem maradhattak ott – inkább Máramarosszigetet választották lakóhelyükül, mintsem elhagyják a szülőföldet. 

Szó esett a magyar orvosok hiányáról:  a magyarlakta vidékeken nincs elegendő magyar, vagy magyar nyelven is értő orvos, ami lényegesen megnehezíti a  magyar páciensek helyzetét, mert nem minden esetben tudnak anyanyelvű tájékoztatást, tanácsot kapni, sokan még a panaszukat sem tudják egészen pontosan elmondani román nyelven... Az előadó elmondta: ő – bár minden esetben először román nyelven szólítja meg betegeit –, amennyiben kiderül, hogy a páciens magyar anyanyelvű, nyilvánvalóan magyar nyelvre vált át...

A külföldi munkavállalásról szólva, kijelentette: amikor az orvos elmegy külföldre, mindig a szakvizsgával vannak gondok.  Nem mindenkinek van „sikersztorija”, csak éppen nem beszél arról, hogy neki éppen nem jött össze az, amire számított! Ameddig nem rezidens valaki, „nincs felelősség, de van pénz” – hangzott el.

Sarkadi-Csiszér doktor arról is szólt, hogy ő már a  3.-4. évben gondolkodni kezdett a „Hogyan tovább?” – kérdésén. Arról is szólt, hogy az egyetemen csak az előadások zajlanak magyarul, a szakmai gyakorlat – és a szakvizsga is – már román nyelven folyik (ami – mint mondta – inkább a székelyföldi kollégáknak jelent nagyobb gondot), a magyar szakkifejezéseket pedig meg kell tanulni...  A rezidensképzésről szólva, elmondta, hogy a román egészségügyi rendszer „deficitje” az, hogy nem fektetnek hangsúlyt a rezidensek komoly képzésére: kórlapok kitöltésével, és más hasonló feladatokkal bízzák meg őket, a szívsebészeten például még a műtő közelébe sem engedik őket... Azt is kiemelte, hogy amikor első-másodéves volt, nem értette, miért nem maradtak a szakorvosok azokon a svédasztalos állófogadásokon, amelyeket egy-egy gyógyszergyár képviselőinek látogatása alkalmával rendeztek? Később viszont rájött, hogy legtöbben inkább hazamentek a családjukhoz...

Ezt követően, Fekete Anita tanítónő és Orosz Krisztofer Levente római katolikus hitoktató – a Leöwey Klára Elméleti Líceum  egykori diákjai (osztálytársak) következtek az előadók sorában. Fekete Anita arról beszélt, hogy már kiskorától kezdve tudta, mi is szeretne lenni. Tanulmányait végig magyar nyelven végezte – a B. B. T. E.-n is... Mint mondta, kissé fura volt visszajönnie – címzetesként – a Leöweybe, azok közé a tanárok közé, akik őt is tanították, de sohasem vágyott máshová menni Szigetről, hiszen vallja: „Semmi sem lehetetlen, csak tenni kell érte!”

Orosz Krisztofer Levente azzal indította beszámolóját, hogy mekkora büszkeséggel tölti  el őt az a tudat, hogy ott lehetett az önálló magyar líceum indulásának időszakában, amikor sok diák vállalt önkéntes munkát az iskoláért, s a két gyermeke szintén az iskola tanulója lett...

– Sok tanár – érettségi után a szülők is – azt mondták nekünk: „Igazán  jól akkor fogsz tudni érvényesülni, ha elhagyod a várost, és külföldre mész dolgozni!” Amikor Kolozsvárra, a Teológia-Szociális munka szakra kerültem, folyamatosan tapasztaltam, hogy ez nem minden esetben van így! A négy év után, nyolc évet dolgoztam még Kolozsváron, ott ismertem meg a későbbi feleségem is, akivel összeházasodtunk, és Máramarosszigetre jöttünk. Így, a feleségem is közelebb került szülővárosához, mivelhogy szatmári származású... Kolozsvár egy „vagány város”, ahol „van élet”, de az élet hozza magával a nehézségeket is: itthon lett lakásunk, ám  Kolozsváron ez elérhetetlen lett volna számunkra. A családos embernek jobb hazaköltöznie. Nemcsak egy nagyvárosban létezik élet! – mondta Orosz Krisztofer Levente, aki nem bánta meg, hogy hazajött, hiszen gyermekkorától kezdve, szorosan kötődik Szigethez, ahol – szerinte – lehet boldogan élni...! – Fiatalon, más az életszemlélete az embernek. Sokan hiányolják az itthoni lehetőségeket, holott: az E. U.-ban vannak pályázati lehetőségek! Azt javaslom a fiataloknak, hogy merjenek helyben vállalkozni, mert a jövő az ő kezükben van! – zárta előadását Orosz Krisztofer Levente, majd Andreicuț András korábban,  Nagybányán is megtekintett videóüzenetét követően, Balogh Brigitta Sarolta nagybányai etnográfus tartotta meg – ismételten – korábbi előadását.

                                                                                                                                                                                             (eszelzé)

 

VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek

Írja meg véleményét:

 

a hozzászólások felülvizsgálatát és törlési jogát fenntartjuk



idea 2016


árfolyam:
1 euro = 4.6663 RON
1 dollár = 4.0270 RON
100 forint = 143.92 RON
isk
Uj Szo

PIACZ, apróhirdetések

MATEK ORA Matematikat tanitok V-VIII osztalyos diakoknak. Tel.0727374905

elado elado szuzuki szwift 1328kc 16 szelepes 96 loerö 2005 böl.jo àlapotban levö magàn (...)

Eladó ház a Luchian utcában Csendes, de szinte központi helyen eladó 170 négyzetméter alapterületű, jó állapotban (...)

adj fel hirdetést
ff2

SZAVAZÁS

Melyik koncert tetszett a legjobban a Főtér Fesztivál 2018 - Nagybányai Magyar Napokon

szavazok

a szavazás állása
korábbi szavazatok

VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek

vgá Elfogadta a kormány az új (...)

Nem hoz-e inflációt maga után ez a (...)

Hippie Szabad vagy (ma este)? - (...)

Csak egy fészbúkkal kapcsolatos (...)

SZENTES FF2018: Mátyás király-emlékév (...)

Nekem ez a program tettszett a (...)

Hippie Ferenc pápa szerint a szex isten egyik (...)

Volt még egy ilyen pápa a Katolikus (...)

uachya Gazdag nyári programok a nagybányai (...)

where to buy levitra online walmart (...)

Hippie Szombaton is gazdag programokkal (...)

De...írhatnátok a Metalon koncertről (...)

Hippie Egyre sokszínűbb a 2018-as (...)

Manapság sem ártana méhészetet (...)

Gonda Jánosné Major Erzsébet Magyar állami kitüntetésben (...)

Óriási hatalmas művész Tőrös (...)

Péter Károly Modern életünk fontos (...)

Az írás negyedik mondata a „van (...)

LDG Nagyon fontos európai választás (...)

Még egy átvett, non-szensz, üres (...)

Hippie FF2018: METALON koncert

Nagy örömben lesz részetek, kedves (...)

Thurman Zoltán Először kiállított nagybányai (...)

”Thurmann Olivér többször járt (...)

vgá FF2018: MUSICAL - a budapesti Madách (...)

köszönjük, Budapest

Nagyi Kiemelkedően jó érettségi (...)

Büszke vagyok Rátok!!! Íme (...)

Alaszka Kolozs és Máramaros megyében (...)

Sajnos a cikket olvasván Máramaros (...)

Sarateanu József Kövesi leváltásáról az (...)

Mikor már kezdett kilábolni az (...)

Péter Károly Kövesi leváltásáról az (...)

„Megpróbálja azt (...)

Péter Károly Magyar állami kitüntetésben (...)

Csak büszkék lehetünk, hogy még (...)

Fekete Ferenc Macron föderális uniója és a svéd (...)

'Macron beszédében hangsúlyozta, (...)

Varga Gábor Több ezer fekete lyuk hemzseghet a (...)

Lebilincselő cikk!

Zászló Magyar személyiségekről is (...)

Sokkal boldogabb lennék, ha az (...)

vgá „Nem tudom legyőzni” – Gyurta (...)

így is nagyon jó volt Dani!

Thurman Zoltán Közlemény a hajdani polgári (...)

Szeretném láttni pontosan, hogy a (...)

Ricsi Bonis KÖZLEMÉNY A NAGYBÁNYAI MAGYAR (...)

Az egészségügyi iskola túl közel (...)

vgá Az Igric - turné Nagybánya (...)

öröm, mikor Budapest vendégszerepel (...)

cotos KÖZLEMÉNY A NAGYBÁNYAI MAGYAR (...)

Szerintem eszrevetettek, hogy nem jol (...)

szittya A Nagybányai RMDSZ közleménye

a kis bozgor chereces :) nem mondta meg (...)

HZS A Nagybányai RMDSZ közleménye

Szégyen és gyalázat ez a (...)

véleményt, a cikkek végén az erre kijelölt helyen, lehet írni

tmh