Reklam
2024. március 19., kedd József napja
árfolyam:
1 euro = RON
1 dollár = RON
100 forint = 0 RON

Az „ásító torony” alatt újjászülető Nagybánya

| Vélemények 11 | Nyomtatom | A+ | A-

Nagybányát, a hegyek lábánál fekvő várost, a helybéli festőiskola helyezte el Magyarország és Európa térképén. A várost, amely napjainkban is folyamatosan megújul, érdemes legalább egy ízben felkeresni.


Autóval érkezem, s ködös, esős időjárás fogad a városban. A rossz idő segít elrejteni az elmúlt ötven évben okozott sebhelyeket, még az európai rekorder gyárkémény is a ködbe vész hivalkodó 350 méterével. Ahogy közeledünk, ködruháját lassan levetve kirajzolódik az Északi-Kárpátok hegyvonulata, amely jótékony múzsaként hat minden kor emberére. Nagybányát, a hegyek lábánál fekvő várost, a helybéli festőiskola helyezte el Magyarország és Európa térképén. A várost, amely napjainkban is folyamatosan megújul, érdemes legalább egy ízben felkeresni.

A hegyek gyomrában rejlő arany és ezüst a kezdetektől idecsalogatta az embereket. A területet már a római korban is lakták. A 12. században a II. Géza király által idetelepített szászok alapították a várost, amelynek virágzását a főtér közelében működő pénzverde és a település határában fekvő bányák jövedelme biztosította. Napjainkban a román Máramaros (Maramureş) megye székhelye, több mint százezren lakják, egyötödük magyar.

Jól elkülönül egymástól a régi városrész, ahol száz-százötven éves épületek állnak, és a ceauşescui szocreál stílusban épült, az 1970-es évektől kezdődően kialakított „betonváros”. Ez utóbbi központjában találjuk a nyüzsgő várost (közigazgatási és egyéb épületeivel), és annak unikumát, az Ásványmúzeumot, amelyért érdemes cipőt koptatva ellátogatni ide. A gazdagon berendezett tárlat különböző méretű és formájú ásványok bemutatásával ragadja magával a betérőt.

Mondják a helyiek, ha csak pár évet is késett volna az 1989-es rendszerváltás, a régi városközpontból mára nem sok minden lenne látható. Itt, a főtéren áll egy, a város régi pecsétlenyomatát mintázó dombormű, amelyből szökőkút gyanánt víz csorog alá. Ez a városi pecsét adja meg utazásunk ars poeticáját, hiszen latin nyelvű felirata ma is tanít, cselekvésre buzdít: A város erőssége a polgárok szolidaritásában rejlik. Innen is jól látható a települést körülölelő, fák borította hegyek képe, amelybe „beleásít” a város egyik jelképe, az „ásító torony”. A nagybányai festők alkotásainak e közkedvelt témája, a torony, a református templom éke, tervezője pedig ugyanaz Péchy Mihály, aki a debreceni nagytemplom terveit készítette. A nagybányaiak büszkén mesélik, hogy Velence után az ő városuk a világon a második, amely leggyakrabban szerepel festményeken, piros sisakos templomtornyuk pedig a képeken legtöbbször ábrázolt alkotás.

A főtéren egymás mellett áll a város két legöregebb építménye, a 16. században gótikus stílusban emelt Erzsébet-ház és a Schreiber-ház. Az előbbi tulajdonosáról, Szilágyi Erzsébetről kapta a nevét. Szomszédságukban található a magyar színjátszás híres alakjának, Lendvay Mártonnak a szülőháza, és az egykori Arany Sas fogadó saroképülete, ahol Petőfi Sándor 1847. szeptember 8-án, erdődi esküvője után a nászéjszakát töltötte hitvesével. (Eredetileg a közeli koltói kastélyba igyekeztek, de a város határában keréktörést szenvedtek.) A szemközti oldalon áll a tér legnagyobb épülete, az 1910-ben, szecessziós stílusban emelt egykori Szent István Szálló. Ez adott otthont a festők körében népszerű találkozóhelyként és kiállítótérként is használt Berg cukrászdának.

A főtértől távolodva találunk rá egy újabb városi jelképre, a 15. században gótikus stílusban épült István-toronyra. A Hunyadi János által emeltetett Szent István-templom e megmaradt épületrészének csúcsáról varázslatos panoráma nyílik: a toronyból körbenézve a megújuló város látképe tárul elénk. Miután ismét sétatérré varázsolták a régi városközpontot, hozzáláttak a toronynak is otthont adó Vár tér megújításához. Az eredmény lenyűgöző. Az európai finanszírozásból megvalósult térrekonstrukció során napvilágra kerültek a Szent Márton- és a Szent Katalin-templomok romjai, melyeknek ha nem is térbeli, de vizuális középpontja a kilátóul is szolgáló Szent István-torony. Az egykori templomtorony egyúttal a közeli Szentháromság-templom harangtornya is. A plébániatemplom 1720-ban készült el, barokk stílusban. A hozzáépített Képzőművészeti Múzeum az egykori egyházi gimnázium épületében található, ahol a nagybányai festőiskola közel száz műremekét csodálhatjuk meg. Egy különleges élményért érdemes ellátogatni a szomszédos utcába is. Itt, a szecessziós evangélikus templom (1912) főoltárán láthatjuk az egyik legnagyobb méretű nagybányai festményt, Iványi-Grünwald Béla alkotását. A képen Jézus látható a Getsemáné-kertben, ábrázolásmódja azonban szokatlan: a Mester dús szakállú, érett, bölcs tanítóként jelenik meg az alkotáson, az iskolára jellemző színekkel és fényekkel ábrázolva.

A Szamosba igyekvő Zazar folyó felett átívelő hídon átkelve érjük el a nagybányai festők birodalmát, a Fokhagymás-, a Virág-, a Kereszt-, illetve a Jókai-hegy által körbeölelt Klastrom-ligetet, ahol még ma is szelídgesztenyefák sokasága áll. A nagybányai festőiskolát Hollósy Simon alapította 1895-ben, Münchenben működő festészeti magániskoláját ideköltöztetve. A nagybányai idillt Hollósy mellett többek között Thorma János, a már említett Iványi-Grünwald Béla és Ferenczy Károly alkotta lelkes csapat festette meg, a Magyarországon általuk meghonosított plein air stílusban.

Az igazi meglepetés az egykori művésztelepen vár ránk. Az óév novemberében adták át a megújított épületeket, ahol ma ismét festők dolgoznak. Az egykori házak részben vagy egészben modern külsőt kaptak. A mai korra jellemző építészeti megoldással – Paskucz István helyi építész tervei nyomán – vaselemekkel burkolták a külső falakat. A régi és az új jól megfér egymás mellett, s egybeolvadva hozza létre a megújított tereket. Az egyedüli dolog, amire rácsodálkozom, hogy a beruházást a város a saját költségvetéséből gazdálkodta ki. A cél – egy multikulturális hagyomány felvállalása, feltámasztása és ápolása – térségünkben, a nagy betűs Európának ennek a felében több mint dicséretes és követendő példa. A zöldövezetben elhelyezkedő épületegyüttesek között sétálva hívogatóak az egyes házak nevei: Hollósy-galéria, Thorma János-, Réti-, Grünwald-pavilon. Jól megférnek itt egymás mellett a román, a magyar és a világ számos tájáról immár nem csak nyáron idesereglő művészek. A művésztelep Hollósy nevét viselő központi galériája és négy másik galériája, valamint az alkotóműhelyekkel ellátott épületek a nagybányai festészet legújabb „hullámához” tartozó alkotóknak adnak otthont, akik híven őrzik a hely szellemét. Laura Ghinea művészeti vezető nyitottan és szíves vendéglátással kalauzol végig az épületeken és a műtermeken.

A barangolás és a szemlélődés végén, a festmények és a valóság szféráinak egymást átható, egybemosódó képe búcsúztat, a piros sisakos „ásító torony”. Ideaszerűen felsejlő képe ma már nem is annyira ásít – inkább tátott szájjal csodálkozik az Erdélyben Nagyszebenéhez mérhető megújuláson, s különösen azon, hogy a település mai lakossága megszerette és magáénak érzi a város múltját, és nem kis erőfeszítéseket tesz annak megőrzéséért.

Fotó: Kuzmányi István

Kuzmányi István/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. január 7-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

(magyarkurir.hu)

VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek

Szika Levente Zoltán 2018.02.01 18:10:48
...ami pedig ezt az irományt illeti, stílusában igencsak emlékeztet egy korábban megjelent firkálmányra, amelyet egy debreceni 'kolléga' jelentetett meg, egy ottani hírportálon. A különbség csupán annyi, hogy K.I. azért a máramarosi magyarságról ír, ellenttétben a cívisvárosban tevékenykedő szerzővel, aki meg sem emlíette Nagybánya/Máramaros magyar múltját, még kevésvé a jelenét...! (Fontosabb volt számára a román helyszínek - példának okáért, az ortodox templom meglátogatása, méltatása...! Amikor pedig ezt - hozzászólásban - szóvátettem neki, jól kioktatott, hogy ő és kísérői nem azzal a céllal érkeztek Nagybányára, hogy visszafoglalják a várost...!) Kíváncsian várom: vajon, K. I. is hasonlót írna, ha olvasná ezt a hozzászólást?
Oradea MSZP 2018.02.01 10:58:02
ekkora nepszerusege meg nem volt egy komcsi kuzmani irasnak
Oradea MSZP 2018.02.01 10:57:58
ekkora nepszerusege meg nem volt egy komcsi kuzmani irasnak
Dávid Lajos 2018.01.31 12:24:13
Stimată Laura Ghinea!
Citind de mai multe ori cele scrise de dvs., am ajuns la concluzia că aţi înţeles total greşit cele scrise de mine. O singură propoziţie a avut legătură cu Colonia Pictorilor, citez: „Vechea colonie (după părerea unora o putem carateriza ca frumoasă, urâtă, îndrăzneaţă, neobişnuită) a fost reconstruită.” Eu cu această propoziţie nu am caracterizat nimic şi pe nimeni. Un singur lucru am spus şi anume: vechile clădiri din Colonie au o primit a formă, înfăţisare nouă, deci au fost reconstruite (nu renovate). Vechile clădiri practic nu mai există.
Celelalte observaţii nu se referă la clădirile coloniei, care după cum ştiu au fost botezate după artiştii acesteia, ci la patrimoniul muzeului băimărean, la casa Ziffer (str. Minerilor), la casa Mikola (str. Petőfi), la casa Thorma (str. V. Lucaciu). Îmi menţin ferm părerea în legătură cu acestea. Nu sunt un „reprezentant al comunităţii maghiare”. Sunt doar reprezentant al Centrului Cultural Teleki (Casa Teleki). Din păcate nu am legături sau relaţii nici la arhivele din Budapesta, dar sunt alţi membrii al comunităţii maghiare care au aceste relaţii şi v-au ajutat, sau v-ar fi putut ajuta. Pe artistul Dudás Gyula l-am cunoscut şi l-am respectat şi ca artist şi ca Om. Comentariile dvs. conform cărora scopul meu este de a „pune mâna pe colecţiile artiştilor maghiari după ce aceştia se sting din viaţă” cred că nu sunt demne nici de Casa Teleki (în colecţia căreia se află şi donaţia artistului Dudás Gyula), şi nici de renumele acestuia.
Cu respect: Dávid Lajos
Dávid Lajos 2018.01.31 12:22:45
Kedves Laura Ghinea!
Többször elolvastam az Ön által írottakat és megállapítottam, hogy teljesen félreértette gondolataimat. Egyetlen mondatom szólt a festőtelepről, szó szerinti román fordításban: „Vechea colonie (după părerea unora o putem carateriza ca frumoasă, urâtă, îndrăzneaţă, neobişnuită) a fost reconstruită.” Én ezzel a mondattal senkit és semmit nem minősítettem. Egyetlen dolgot állítottam: hogy a telep eredeti épületei már nem a régiek: teljesen új formát, arculatot kaptak, tehát átépítették őket. A telep régi épületei gyakorlatilag már nem léteznek.
A többi megjegyzésem nem a telep festőművészekről elnevezett épületeire, hanem a múzeum állományára és a Ziffer (Minerilor utca), Ferenczy-Mikola (Petőfi utca) és Thorma (Felsőbányai utca) házakra vonatkozik. Ezekkel kapcsolatos véleményemet fenntartom.
Nem vagyok a magyar közösség képviselője. Egyedül a Teleki Magyar Házat képviselem. Sajnos a budapesti levéltárakkal sincs kapcsolatom - vannak viszont mások Nagybányán, a magyar közösség tagjai közül is, akiknek bizonyára vannak és nálam sokkal többet segítettek - vagy segíthettek volna. Dudás Gyulát festőművészként és emberként egyaránt ismertem és tiszteltem. Úgy gondolom, hogy az Ön megjegyzése, miszerint valószínű célom, hogy „rátegyem a kezem” művészeink hagyatékára, nem csak a Teleki Magyar Házhoz méltatlan - amelynek gyűjteményét Dudás Gyula adománya is gyarapítja - de az ő nevéhez is.
Tisztelettel: Dávid Lajos
Laura Ghinea presedinte UAP Filiala Baia Mare 2018.01.30 15:45:21
Buna ziua.
Ma bucur ca subiectul Colonia Pictorilor incita audienta. Inseamna ca proiectul si-a atins scopul. As dori sa raspund in mod direct domnului David Lajos, cu tristete pentru faptul ca nu a inteles nimic din demersul ce a insemnat multi ani de munca si daruire in care nu s-a implicat personal deloc in calitate de 'reprezentant al comunitatii maghiare' pentu , desi i-am cerut in repetate randuri si am primit un zambet fals.
Nu stiu si nu inteleg nici acum de unde atatea detalii legate de functionarea si destinatia cladirilor din Colonia Pictorilor si nici de unde atata competenta in arte vizuale, arhitectura si estetica din partea dansului... Din pacate atunci cand aveam mai multa nevoie de sprijin, acte de la arhivele din Budapesta pentru implementarea proiectului, domnul David nu exista... acum exista blamand ceva ce nu l-a interesat. Poate ca il intereseaza doar colectiile pe care poate sa puna mana atunci cand un artist maghiar se stinge din viata...
Pentru cine doreste detalii cu adevarat va stam la dispozitie, mentionand ca acest proiect a fost si este de referinta profesionista la toate capitolele.
Poate ca in viitor va veti implica corect nu cu vorbe rautacioase pe tastatura de nivel provincial... Chiar aveam nevoie de parteneri si de sprijin. Nu am avut de la cine. Dar ne-am descurcat.
Cu respect, Laura Ghinea
Laczkó Zoltánné 2018.01.29 20:23:11
Kuzmányi István nem az írásai miatt lett híres. Kapcsolata több van abban a világban, ahol sok a hazug. Remélem tévedek, s rosszul látom. A katolikus körökben is vannak politikai körök. A katolikusoknak lehet, hogy elegendő ez a fajta hozzáállás. A sajtó, amelyek élén és környékén legyeskedik nem miatta ud igényes híreket is közvetíteni, hanem azért, mert mindig akad olyan jól a tollát forgató ember, aki elviszi a hátán a látszólag is jól élő Pistit. Számomra olyan tipikus partiumi, akinek nem kell megtanítani hogyan kell balra nyalni, úgy, hogy a jobb oldal meg bocsájt neki, mert a jobb oldal ilyen... keresztény
Bodor Levi 2018.01.28 02:09:37
Tisztelt Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány!
Kedves Mária!

Köszönöm a meghívást, örömmel veszünk részt a Csángó Bálon.

Érdeklődéssel olvastam a cikket. Amolyan átutazó ember jegyzete. Felületes és langyos írás, de nincs mit tenni. Ha már írnak rólunk, akkor el kell fogadni úgy ahogy van. Olvastam más írásokat is, és egy utazó könyvbe is belekezdtem, amiket az örök próbálkozó önjelölt író megjelenített. Ami kiolvasható, az az, hogy empirikus tapasztaláson alapul, pár beszerzett információval megtoldva. Kicsit olyan baloldali megközelítés, mely a hagyományt és a történelmet tiszteli, de nem látja a jövőben való értékkontinuitást, sőt inkább csak az élet díszelemeiként tekint rája. Nem baj, jó lesz ez nekünk így is.
Szika Levente Zoltán 2018.01.20 00:39:15
Szika Levente Zoltán2018.01.20 00:16:40Egyetértek az előttem 'szólóval', de - egyszersmind - lenne egy kérdésem: HOL van ilyenkor az (ön)érdekképviselet??? Hol van a sok nagyképű politikus, akik csak a zsebeiket tudják tömködni a - szerintük - méltán kiérdemelt pénzekkel??? Mit tesz az 'ugyémére', hogy NE ÍGY MENJENEK A DOLGOK/A DOLGAINK??? Mert: TÖRTETNI, NYŰZSÖGNI, (TÖBBSÉGI) ÜLEPEKET TISZTOGATNI, AZT TUDNAK! De amikor egy'kellemetlenebb' nemzeti jellegű eseményen (megemlékezésen) kell(ene) megjelenni, MINDNYÁJAN OTTHON MARADNAK! Vagy, ha nem teszik, hát SUTBA DOBJÁK A 'DRESS CODE'-OT...! Pedig: erre is van protokoll, 'elvtársak'! Azt kell mondanom/írnom: egyik-másikban annyi magyarságtudat vagy honszeretet sincs, mint a parasztgazda körme feketéje...! (n) SZÉGYEN!
Szika Levente Zoltán 2018.01.20 00:16:40
Egyetértek az előttem 'szólóval', de - egyszersmind - lenne egy kérdésem: HOL van ilyenkor az (ön)érdekképviselet??? Hol van a sok nagyképű politikus, akik csak a zsebeiket tudják tömködni a - szerintük - méltán kiérdemelt pénzekkel??? Mit tesz az 'ugyémére', hogy NE ÍGY MENJENEK A DOLGOK/A DOLGAINK??? Mert: TÖRTETNI, NYŰZSÖGNI, (TÖBBSÉGI) ÜLEPEKET TISZTOGATNI, AZT TUDNAK! De amikor egy'kellemetlenebb' nemzeti jellegű eseményen (megemlékezésen) kell(ene) megjelenni, MINDNYÁJAN OTTHON MARADNAK! Vagy, ha nem teszik, hát SUTBA DOBJÁK A 'DRESS CODE'-OT...! Pedig: erre is van protokoll, 'elvtársak'! Azt kell mondanom/írnom: egyik-másikban annyi magyarságtudat vagy honszeret sincs, mint a parasztgazda körme feketéje...! (n) SZÉGYEN!
Dávid Lajos 2018.01.16 18:11:18
A régi Nagybánya (újjá)születéstörténetének több oldala van - de kettő biztosan.
Egyik a jelen és a múlt kapcsolata. Az örök és vérre menő vita: ki, milyen mértékben a régi nagybányai hagyományok folytatója – vagy milyen mértékben akar a a régi nagybányai hagyományok folytatója lenni, egyáltalán, hogy a nagyon heterogén kortárs nagybányai alkotóművészetnek mennyi köze van - vagy mennyi nincs a régi Nagybányához? Véleményem szerint a művészet természete szerint öntörvényű - nehezen várható el bárkitől, hogy a „régi Nagybánya szellemében” fessen, ugyanakkor senkit elítélni sem lehet/szabad azért, mert saját maga vagy kritikusai/méltatói szerint „úgy” fest. Egyáltalán - a természet központúságon túl - mit jelent a „régi Nagybánya szelleme”? És mi lesz a szobrászokkal? Keramikusokkal? Ők szegények már sohasem lehetnek „igazi nagybányaiak”? Az igazi művészetnek egyetlen ismérve van: a minőség, ami az én meggyőződésem szerint a mögöttes gondolat, és/vagy szépség meglétét feltételezi. Üzenet, vagy esztétikum nélkül bármely „műalkotás” egyszerű tárgy: halott. Nemhogy nem nagybányai – de nem is művészet.
A másik szempont: a múlt, a régi Nagybánya (és itt most kifejezetten a festőiskolás Nagybányára utalok) megmaradt tárgyi örökségének megőrzése. Nos, ebből a szempontból rosszul állunk... kifejezetten rosszul. A Ferenczy-Mikola ház lebontva. A régi festőtelep (mondhat bárki-bármit, nevezhetjük szépnek, csúfnak, merésznek, formabontónak) átépítve. A Ziffer-ház az összeomlás határán (irodaház készül a helyére). A Munkaház információim szerint ugyancsak bontásra jelölve. A Thorma-ház még áll (magántulajdonban van). A Klastromrét parkosítva, minden spontán bájától megfosztott klasszikus városi park – akár szépnek is nevezhető, de amilyen akármelyik városban lehetne. A Képzőművészeti Múzeum régi-Nagybánya részlegén lassan nagyítóval kell keresni a magyar neveket... Igen... van egy Thurman Galériánk... pár kockakövünk... s pár éve egy rekonstruált szénaszárító a Jókai domb tetején... Tud róla valaki valamit? Az avatása óta mikor volt ott utoljára bár egy rögtönzött szabadtéri tárlat, megemlékezés...?


Reklam


Reklam
Uj Szo
Rmdsz
tmh
Reklam
Reklam
Reklam
Reklam
banyavidek