|
Kapnikbánya a valamikori Szatmár vármegye legkeletibb csücskében, hosszú, keskeny völgyben, a Kapnik-patak völgyében húzódik. Ma Máramaros megye középso részén található, ha az ember a térképre pillant: Nagybányától, a megye székhelyétol 38 km-re.
Északról egy kialudt vulkán, a Gutin határolja, melynek négy csúcsa ezer méternél magasabb: a három Apostolok meg a Kakastarély, meredek, függoleges antezitszikláival. A Fekete-hegy nyugatról, keletrol a Róta meg a Neteda, a déli oldalon a Nagy- és Kishizsa szorítja a Paltinissal együtt a településnek helyet adó völgyet.
Híres település ez. Irdatlanul hosszú, irdatlanul nedves, csapadékos, a statisztika azt állítja, hogy ez az ország egyik legtöbb csapadékkal megáldott helye.
A szintkülönbség is nagy az alsó és a felso rész között. Ezért sokszor lent még nyár van, a rótai bánya táján pedig már leesett a hó. Nyáron a hirtelen jövo zivatar a jellemzo, mivel a Gutin és a Fekete-hegy összetereli az égi nyájat, amibol aztán jókora eso kerekedik, dörgéssel-villámlással megcifrázva.
A tél hosszú és - hogy ne legyen unalmas - ad a Fennvaló munkát hólapátolás formájában. Mivel a völgy keskeny és meredek, s a porták igen aprókák, nincs hova a havat elhányni, ezért szépen elhordják "a patakra" talicskával, szánnal, kinek mije adódik.
Mivel zord a klíma meg a domborzati tényezok sem nevezhetok vonzónak letelepedés szempontjából, csakis a mélyben rejlo "kincsek" bírhatták maradásra az elso telepeseket. Ha nem találtak volna rá ezüstre, aranyra, ólomra, akkor bizony itt nem telepszik meg már réges régen ember, jóval azelott, hogy 1455-ben a Hunyadi János által kiadott okmány megemlítette volna, Felso- és Nagybányával együtt.
A századok során egyszerre több gazdája is volt. Volt ido, amikor az erdélyi fejedelem vallotta magáénak, de a szatmári foispánok is igényt tartottak rá. Ebbol aztán még békeidoben is bonyodalmak adódtak.
A Rotunda-hegy felé kanyarodva, átjutunk Erzsébetbányára, egy másik szomszédos bányásztelepülésre, ahol valamikor határátkelo állt. Itt volt a Magyarországhoz tartozó Szatmár megye és a Doboka vármegyei Szolnok között a határ.
A Kapnik-patak völgyében nemesfémek után kutatók eloször a völgy felso részében telepedtek meg, ez volt sokáig Felsokapnik, másként a Felso Handal (község). Itt voltak a mellékvölgyekben a tárlók meg az elso zúzók.
Alsóhandalban késobb telepednek le. Itt épült fel a kincstári kohótelep, ami már 1753-ban szép eredményeket ér el az ércfeldolgozásban (50%-kal olcsóbban tudták a fémet kivonni az ércbol, mint az akkori Európában bárhol).
A vidék fejlodésére utal, hogy 1786-ban Kapnikbányát Felsobányával szekérúttal kötik össze, ami a Kapnik-patak mentén haladt egészen Kápolnokmonostorig (s jóval hosszabb a mainál).
A két helységet, Felso- és Alsóhandalt 1899-ben egyesítik Kapnikbánya néven.
A kapnikbányai néhai plébános Lorincz Károly így ír:
"Politikailag a két Kapnik Kovárvidék és Szatmár megye között oszlik meg. Alsó-Kapnik ti. a patak déli partfelén Kovárhoz, északon a másik fél Szatmárhoz tartozik, de Felso-Kapniknak csak alsó végszöglete esik Szatmár megyébe. Egyébiránt még Máramaros és Belso-Szolnok is Kapnikba szögellenek, s eként útja is a két végén a négyes határlat szerint négy felé sugárzik el. Alsókapnikon a templom ugyan kovárvidéki helyrészen, a paplak a tanodával meg szatmárira esik... A két és kétféle Kapnikot egy, az útvonalon álló piramis határolja el egymástól, mely az "usque huc fuerunt tartari anno 1717" feliratú tatárko másképp iratosko darabját foglalja magában, ofelsége itt átutazta emlékéül 1852-ben emeltetett következo alirattal: "Tristis haec ora fuit grassantibus tartaris anno quem notat lapis iste, asst nunc transeunde Francisco rege, toto gestis pectore".
E válaszhelyen, e sziklaszorosban verte vissza néhány bányász a tatárhad csapatát a jelölt idoben, mely aztán a többivel együtt Máramaros borsai havasai közt megsemmisíttetett."
Amíg a két település az 1899-ben bekövetkezett egyesítésig eljutott, Kapnikbánya néven, hosszú és nehéz utat tett meg az évszázadok zurzavarain át. Többször újratelepítik, magyarországi, porosz, cseh, lengyel telepesekkel. Még az aranyérában is a szomszédos települések adták a bányákban dolgozók jó részét, de a hegyen túlról, Moldvából is átcsalogatták a jobb boldogulásban reménykedoket.
Kellett is a friss munkáskéz, mert pestisjárvány pusztít, aztán tatárjárás 1717-ben, de ha háborús idok járnak és a bányamuvelés szünetel, akkor a bányásznép szétszéled, mert a kapniki föld nem tartja el a község népét. Nem tudott önellátásra berendezkedni. A völgy oly keskeny, hogy még a házaknak is "helyet kell csinálni", be kell ásni ezeket a domb, illetve a hegyoldalba. Hát még a kiskertek, hol lett volna hely nekik, amikor az erdo benéz az ablakokon, s a hegy ráborul a háztetokre.
A mai település már más képet mutat. Jórészt az erdo kivágásával kaszálók és itt-ott gyümölcsösök, zöldségeskertek jelentek meg, bár a korai osz, meg pláne a tél nem mindig engedi, hogy alma, szilva, dió be is érjen rendesen (Kapnikbányán a cseresznye is augusztusban érik!). Ezt pótlandó, a környéken boviben van erdei gyümölcs: fekete és vörös áfonya, szeder, málna, na meg jóféle vargányák, amit itt pitonkának neveznek.
A lakosság csak elenyészo része foglalkozott mással, mint bányászattal. Se kereskedelme, se kisipara nem elégítette ki a helyi igényeket: Felso- illetve Nagybányára voltak utalva és ez talán így van még a mai napig is.
A kapnikbányai gazdasági élet hullámzó fejlodést mutat attól függoen, hogy a bányákban milyen mértékben folyt a kitermelés. Ez nagyon rányomta a bélyeget a lakosság életszínvonalára.
A fentebb említett Lorincz Károlyt idézve: "Kapnikról sok jó nocseléd kerül ki és széled százfelé a vidéken. A házinevelés gyenge lábon áll, hol az apa a föld alatt fúrja a sziklát éjnaponta, az anya meg erdorol fát, malomba orlot, hegyreágaskodó kertjébe trágyát, messzirol borkutat (borvizet), s kincstári korcsmajog ellenére csempészett pálinkát, még sósvizet is hord, s ezeket mind az ún. hátikosárral cipelte. Ha a fiúgyerek eléri a 14. évét, Kir. munkába állhat, majd bányafickó, aztán vájár leend. Ficzkó-sorban ért sok ifjú könnyen elpártol szüloitol, sot külön kenyérre száll nem vonzván ot vagyonöröklés. Azért van, hogy a bányász népben a családiasság, atyafisság, kegyelet és hálaadottság ritkább jellemvonás. A bányászok közt sok a munka félszege, többen tüdobajban halnak el."
A XX. század elején a bányamuvelés jó mederben folyt: zúzóit felújították és új technológiát alkalmaznak a kitermelésre is. Ezt visszaveti az elso világháború, majd ezt követoen Erdély Romániához való csatolása. A magyarajkú bányászok hátizsákkal a vállukon indulnak a környezo településekre munkáért. Kapnikbányán újra leírták a bányásztérképrol. '40-ben változik a politikai térkép, a bányamuvelés újra fellendül. Aztán 1944-ben újra gazdát cserél a város.
1953-ban a Reiner táró kijárata elott láger épül politikai foglyok számára, utóbbiakat munkaszázad váltja fel 1955-ben. A bányába kell a munkáskéz. Tehát hozni kell. Aztán már jószántukból jöttek mindenhonnan.
És kitört az aranykor. 1968-ban városi rangot kap Kapnikbánya, lélekszáma eléri a 6000-et. A "lakópark" a betelepüloknek az Alhandalban épült meg, itt kapnak helyet a közigazgatási egységek székhelyei, iskolák, kereskedelmi központ. A bányahivatal a bolduczi bányához kerül, ami úgymond a két handal határán van. A felsohandali részt "elfelejtik", építeni ott nem engednek, bár a rótai bánya muködését nem szüneteltetik.
Az aranykor letüntével ismét pangás állt be a kapnikbányai bányászatban is, épp úgy, mint a környék többi bányáinál. Mivel a kitermelt kozetben több a meddo, mint az érc, veszteséget veszteségre halmozva, csak az lehet a végeredmény, hogy a bányákat, ha nem is egyszerre, de bezárják
A környezo falvak népe most javarészt megélhetés nélkül maradt, mert a bánya zömmel kapniki lakosokat alkalmaz, de még így is sok a fölös munkáskéz. S ha ez így van, akkor a kapniki ember is elmegy világgá szerencsét próbálni, munkát találni.
A legutóbbi próbálkozások arra irányulnak, hogy ezt a tendenciát valahogy megállítsák. A városháza mai urai azon vannak, hogy a turizmust tegyék meg városfejleszto, városmegtartó "felelosnek" - jókora területet bocsátva a turizmusba befektetni óhajtók rendelkezésére.
Talán ezt a mostani mocorgást, indulást szeretné elosegíteni az EKE Gutin Osztálya is, azzal, hogy éppen Kapnikbányán, épp a felsohandali részen rendezi meg a XIV. EKE Vándortáborát.
|
|
fekvése
keresõ
