Pajzán, boros-zamatos délután a Teleki Napokon

Bizonyára a jó öreg ezredes, gróf Teleki Sándor lenne a legnagyobb pártolója annak a május eleji rendezvénynek, amelyre – mikor máskor? – az idei Teleki Napokon, a Magyar Házban kerül sor Nagybányán.

Sebestyén István

Valójában egy egész délutánt-estét kitöltő programról van szó, kivételesen most inkább a felnőtt korosztály számára – bár hogy ki számít, vagy ki nem számít annak, mi magunk inkább a tisztelt publikum döntésére és belátására bízzuk. Egy biztos: az egy fõre esõ alkohol (inkább nemes nedû) és népi erotika ezen az estén magasabb lesz az átlagnál; elõbbit Bálint Zoltán arad-hegyaljai borász, utóbbit Sebestyén István bukovinai székely mesemondó biztosítja.

Sebestyén Istvánnak nem volt túl mesés az élete. Szülei a második világháborúban Bukovinából előbb Bácskába, majd Zalába menekültek, hogy végül a Tolna megyei Kakasdon telepedjenek le. Sebestyénék földművesek voltak, István tizedik gyereknek született. Keresztapja ugyan Sebestyén Árpád néprajzkutató volt, és ő maga is rengeteg mesét hallott a faluban, ám ekkor még a hagyományőrzésnél prózaibb dologgal kereste a kenyerét: a bonyhádi cipőgyárban húzta a bőr felsőrészeket a kaptafára.

Talán így is élte volna le életét, ha kevéssel a rendszerváltás után fel nem figyel a tévében egy mesemondó-találkozóra. Jelentkezett a következő versenyre, ahol rögtön első helyezést ért el. A zsűri állítólag megbűvölve hallgatta produkcióját, ami nem csoda, hisz a kakasdi hagyományőrző így kezdte történetét: kilencvenkilenc varjú vájja ki a szemit, kilencvenkilenc bakkecske b…ssza meg a seggit annak, aki nem hallgatja végig ezt a mondókát. 

Sebestyén István pályafutása ettől kezdve egy merő diadalmenet volt: nyert országos elsõ díjat, nagydíjat és nívódíjat, fellépett művelődési házakban, iskolákban és nyugdíjasotthonokban, szerepelt Németországban, Lengyelországban és persze Erdélyben. Egyszer még Dubaiban is előadta produkcióját egy magyar turistacsoport előtt. Közben három CD-je is megjelent, a harmadik éppen pajzán népmeséibõl foglal össze egy csokorravalót.

Azon a májusi nagybányai délutánon pontosan azt kapjuk majd, amire a fentiek alapján számíthatunk: vicces történeteket, amelyekben csicses-faros menyecskék a főszereplők, akik néha megszellőztetnék az „aranyfészküket”, ám mindig akad valami legín, aki aranymadarat szeretne abba a fészekbe ültetni. Hamar kiderül az is, hogy micsoda „a szegény ember bőrpuskája”, de a „csorba leán”-on se kell majd sokat gondolkozni, hiszen „csak az az egy kicsi bundás üregecske hiányzott a lába közül”, egyébként meg éppen egy olyan legénnyel találkozik, akinek a Jóisten kettőt adott (igen, abból – meséli Sebestyén). A kakasdi mesemondó természetes bájjal, a szövegbe időnként maga is belenevetve adja elő a sikamlós témákat, a székely nép csibészségét le sem tagadva. Előadás közben huncutsággal telik meg a terem, ízes beszéde nyomatékosítja mondanivalóját.

S hogy kinek ajánljuk mindezt? Rengeteg népmese tartalmaz erotikus, szexuális szimbólumokat, amelyek gyermekkorunkban valószínűleg fel sem tűnnek, csak később, a felnőttek szemével válnak láthatóvá. Szakértők szerint a gyermekeket nem kell „megóvni” ezektől az élményektől. Hiszen pontosan ezek a mesebeli képek és metaforák szükségesek ahhoz, hogy kialakuljon bennünk a képesség, hogy később felfogjuk és megértsük a szimbólumokat, melyeket ismerve, mi magunk is sokkal közelebb kerülünk a mesék mondanivalójához, őseink gondolkodásához.

Sebestyén István pajzán meséivel május 10-én lép fel Nagybányán, a Teleki Napok keretében. Elõadását vacsora és borkóstoló követi, melynek vendége és meghívottja Bálint Zoltán arad-hegyaljai borász lesz, Balla Géza pincészetébõl; a fûszert hozzá ugyancsak Sebestyén István fogja biztosítani. Részletekkel még visszatérünk!

(Teleki Magyar Ház)