| Giródtótfalu |
 |
|
|
|
|
Asszonypataka és Középhegy (mai nevükön Nagybánya és Felsőbánya) közös bírája 1329-ben engedélyt kapott, hogy a két város között elterülő erdőség kiirtása után telepíthessen. A XIV. század folyamán így alakult ki a kezdetben szláv és magyar lakosságú Tótfalu. A Borovszky Samu által szerkesztett "Szatmár vármegye" monográfiája tudni véli, hogy 1336-ban a helység már létezett, és a Gerod (Gerőd) nemzetség birtokában volt, s ennek következtében nyerte a Giród (helyenként Gyroltnak írt) előnevet.
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
A királyi város által alapított községet azonban az uralkodó a magáénak tekintette. Királyi adományként a Kusali Jakcs család birtokába került, tőlük vásárlás révén egy Omechim nevű nagybányai polgár szerezte meg, aki rövidesen, 1408-ban a nagybányai szegények ispotályára bízta. A későbbiek folyamán Giródtótfalut egy ideig az albisi Zólyomiak, később a bélteki Drágfiak is birtokuknak tekintették.
Ezt követően újból a nagybányai ispotályos gondozók veszik birtokukba, és a reformáció térhódítása ellenére, 1605-ig időközönként, a Habsburg-pártiak katonai védelme alatt, római katolikus szerzetesek igazgatják. Ettől az évtől Bocskai István erdélyi fejedelem az evangélikus egyházra bízta, és ott is maradt 1687-ig, amikor a hegység jövedelme a minorita szerzetesrend helyi képviselőire szállt, akik ezért állandóan legkevesebb hét szegényt kötelesek voltak eltartani. A szerzetesrend birtokjoga a XIX. század végéig érvényben maradt.
Lakosai a századok folyamán főként állattartással foglalkoztak, a nagybányai heti piacon és a vásáron főként tejtermékeiket árusították (ebből kifolyólag a helységet "Tejfölöstótfalu" névvel is becézték). Volt időszak, amikor a települést Nagybánya távoli külvárosának is tekintették, melynek lakói között többen iparűzéssel is foglalkoztak. A bányák és ércfeldolgozó telepek közelsége a lakosság egy részét időközönként vonzotta.
Giródtótfalu építészeti műemléke a római katolikus templom, melynek eredete feltételezhetően a XV. századba nyúlik vissza, gótikus stílusú volt, és a Máramarosszigetre vezető út, valamint a Zazar folyó között helyezkedik el, kőkerítéssel védett helyen.
A XII. század második felében születő és az 1200-as évek elején kiteljesedő észak-francia gótika a XIII. század folyamán hódítja meg egész Európát, s annak délkeleti irányban utolsó területét, Erdélyt is. E stílus maradványai a jelenleg is létező templomban máig fennmaradtak: a szentély feletti boltív, a nyugati ajtó és ablakok töredékei.
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
A fő templomhajó boltozata beomlott, a mennyezetet deszkából állították helyre. A templom külső falát 1927-ben javították. A helyreállítással kapcsolatos munkálatokról Lohen Schutz marosvásárhelyi építész 1931-ben megjegyezte, hogy a belső cementvakolás alkalmazása helytelen volt, mivel a nyirkosság a fal belső részén jelent meg, ezért a vakolás és padlózás nem lesz tartós, a megoldás veszélyeket rejt magában.
A templomhajó szentélyben folytatódik, az épület támpilléres, a torony hiányzik. A bejárat a nyugati oldalon található, az ajtó az eredeti gót stílus idejéből való, a kiemelkedő ablakkeret kőből van. Az ajtó felett egy kis ablak található. A hajónak három kiemelkedő kőablaka van. A szentély eredeti gót stílusú boltozattal rendelkezik, s északi falában egy idevezető ajtó található. A déli falba egy kőszéket építettek, gótikus kerettel. A templom két eredeti kőablakkal rendelkezik. A sekrestye a szentély északi falához illeszkedik fedélzettel. Két ablaka van. A falat folyamkövekből építették, habarccsal kötötték, és bevakolták. A padló márványlapokkal van fedve, a mennyezet deszkából van, és a tetőzet bádog lemezekkel fedett. Falfestmények hiányoznak. Az oltáron olajfestmények találhatók, valamint fából faragott Szent János-fej. A magyarországi latin és görög szertartású papság "évkönyve" és névtára szerint 1904-ben Giródtótfalunak 122 magyarajkú római katolikus híve volt. A plébánosi teendőket Dobróczky Alajos minorita rendi atya látta el.
Forrásanyag:
Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye, Budapest, 1940;
A szatmári püspöki egyházmegye emlékkönyve, 1904 - 194-195. oldal.
(Bányavidéki Új Szó)
|
|
|
|
fekvése
keresõ
