| Máramarossziget |
 |
|
|
|
|
Máramarossziget |
|
|
|
Máramarossziget (románul Sighet, korábban Sighetu Marmaţiei, németül Siget, másképpen Marmaroschsiget, szlovákul Siho», ukránul Szihota): város Romániában. A Tisza parti város az egykori Máramaros vármegye székhelye és egykor Magyarország faiparának és sóiparának központja volt. Kabolapatak és Tiszaveresmart tartozik hozzá.
|
|
|
|
 |
|
|
|
Kutúrpalota |
|
|
|
Neve a Máramaros folyónévből való, melynek most Mara a neve. A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt) szavakból származik. Arra utal hogy a város Tisza és az Iza szögében épült.
|
|
|
|
 |
|
|
|
Református templom |
|
|
|
A város területe a bronzkor óta lakott. Itt vezetett át a fontos Tisza-völgyi kereskedelmi út.
Első említése a 11. században történik, 1231-ben Maramors, 1332-ben Zyget néven említik.
1272 és 1290 között IV. László király románokat telepített ide.
1352-ben szabad királyi város és Máramaros vármegye székhelye lett.
1570-től az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott.
1733-ban III. Károly császár újra Magyarországhoz csatolta és a magyarországi rutének és a románok egyik fontos politikai és kulturális központja lett.
Egykor volt jogi akadémiája,valamint katolikus és református gimnáziuma is. 1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). 1944 október 17-én került szovjet kézre. 1910-ben 21.370 lakosából 9.561 (44,74%) magyar, 7.981 zsidó (37,35%) 2.001 (9,36%) román, 1.257 (5,88%) német, és 532 (2,49%) ruszin volt. 1992-ben társközségeivel együtt 44.185 lakosából 34.010 (76,97%) román, 8.133 (18,41%) magyar, 322 (0,73%) cigány és 190 (0,43%) német volt. Az első zsidók a 18. század elején érkeztek Máramarosszigetre, 1740-ben már állandó minjanjuk volt. 1785-ben 142, 1869-ben 2.325, 1880-ban pedig 3.380 zsidó élt Máramarosszigeten. A közösség létszáma a 20. század folyamán is nagy ütemben gyarapodott, így a városban 1910-ben 7.981, 1941-ben pedig 10.144 zsidó élt. 1942-1943 során Máramarosszigetre sok lengyel zsidó menekült érkezett, akik különböző lengyelországi gettókból és koncentrációs táborokból szöktek meg. Máramarosszigetről összesen 12.749 zsidót deportáltak Auschwitzba.
Máramarosszigeten 2002-ben 22 zsidó nemzetiségű és izraelita vallású személy élt.
|
|
|
|
 |
|
|
|
A főtéri katolikus templom |
|
|
|
Látnivalók:
-Római katolikus temploma 1775-ben épült.
-A református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját.
-A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható.
-A Kultúrpalota 1911-ben épült.
-Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
-Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít emléket.
|
|
|
|
 |
|
|
|
A főtér a 60-as években |
|
|
|
Itt született:
- Asztalos Sándor honvédezredes, az "aradi hős" 1823-ban.
-Leövey Klára pedagógus, írónő 1821-ben. Sírja a református temetőben látható.
-Prielle Kornélia színésznő, a színházi élet egyik legkiemelkedőbb alakja (1826 június 1-én).
-Hollósy Simon festőművész a nagybányai festőiskola alapítója. Sírja a katolikus temetőben látható.
-Várady Gábor Honvéd őrnagy (1848-49) országgyűlési képviselő, testőrtiszt (1820. november 11 - 1906)
-Krüzselyi Erzsébet költőnő 1875. március 21-én, Krüzselyi Bálint jogakadémiai tanár leánya
-Elie Wiesel Nobel-díjas író.
-Gerevich Tibor művészettörténész a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1882-ben.
-Jakubinyi György, gyulafehérvári római katolikus érsek
-Árokszállásy Zoltán biológus, író, pedagógus (1912. április 29. - 1981. Miskolc)
|
|
|
|
 |
|
|
|
Sziget 1940-ben |
|
|
|
Máramarosszigeten élt:
- Máramaros vármegye főispánja volt Thököly Imre.
- Itt tanított Kőrösi Csoma Sándor és Juhász Gyula is.
(forrás: WIKIPEDIA) |
|
|
|
 |
|
|
|
A börtön múzeum |
|
|
|
fekvése
kereső
