Közel két évszázaddal Nagy Jánosék nevezetes kezdeményezését követően, 1953-58 között Fernezelyen tevékenykedett Kiss Kornél számtan-fizika szakos tanár, aki tanügyi és üzemi dolgozókból színjátszó csoportot szervezett. 1959-60-ban a tanügyi szakszervezet keretében alakult egy román, illetve egy magyar nyelvű műkedvelő csoport, amelyhez hamarosan a fernezelyiek is csatlakoztak. A társulat (Papp Lajos, Kocsis Irén, Izrael Margit, Akkermann Katalin, Geréb Márta, Méhes Béla, Nagy Kálmán, Damó László, Pacsa László és Klára, Székely Gizella, Kiss Kornél és Magda, Szígyártó László) sikerrel vitte színre Katajev "Bolondos vasárnap" című vígjátékát. Rendezők voltak: Cseresnyés Gyula, a szatmári Állami Színház tagja és Metz Márta tanárnő. A díszleteket Véső Ágoston festőművész készítette. Sajnos, a lelkes munka – két újabb bemutató: A bor és a Botcsinálta doktor előadásait követően – 1964-ben megszakadt, a magyar színjátszó csoportot egy ideig kényszerhallgatásra ítélték, mivel a tanügyi szakszervezetnek nem sikerült a magyarral párhuzamosan a román nyelvű csoportot is aktivizálni.
Az újabb nekifutás...
Csak 1970-ben, a Szakszervezetek Művelődési Házának felavatásával egyidőben szerveződött újra a társulat. A művelődési ház vezetősége támogatta működésüket, termet bocsátott rendelkezésükre, szállítási eszközöket biztosított kiszállásaikhoz. A csoport tagjainak célja világos volt: anyanyelvünk, műveltségünk, identitásunk ápolása mellett színpadi műveink népszerűsítése, valamint a különböző foglalkozású színjátszók szerepeltetésével megismertetni és megszerettetni velük a színjátszás örömeit.
Az újjáalakult társulat 1971-ben mutatkozott be Nagybányán, Méhes György "33 névtelen levél" című darabjával, amelyet Csiha Tamás ügyvéd rendezett, a díszleteket Makara György rajztanár tervezte. Futószalagon következtek ezután a bemutatók, minden évben legalább egy darabot vittek színre. Nem csak prózát, hanem az 1974-75-ös évadtól kezdődően – Papp József (Pubi) javaslatára és hathatós közreműködésével – zenés vígjátékokat is bemutattak a színjátszó kör tagjai. 1979-ben megalakult saját zenekaruk, a Bellton, Méhes Béla tanár, egyben a társulat házi zeneszerzője vezetésével, amely több mint tíz évig volt társunk jóban-rosszban. Az előadásokat szinte mindig zsúfolt nézőtér előtt játszották. Nem késett az elismerés sem: 1987-ben a "Megéneklünk, Románia" Fesztivál országos első díja.
1989. december 16-án este is telt ház fogadta a társulatot a Szakszervezetek Művelődési Házában ifj. Békeffi István - Lajtai Lajos - Méhes Béla "A régi nyár" című zenés vígjátékának a bemutatóján. A szünetben pedig suttogva beszéltek a temesvári pap esetéről. Bekövetkezik a remélve várt fordulat? Színjátszó csoportunk életében minden bizonnyal változás történt, de nem a várt irányban.
És a mégújabb ...
Az addig oly nagy vendégszeretetről tanúbizonyságot tevő művelődési-házi vezetőség egyik napról a másikra persona non-grata deklarálta a magyar színjátszókat! Rövid átmeneti időszakot követően a Városi Színház vezetősége sietett segítségünkre és együttműködési szerződést ajánlott fel csoportunknak, amelynek értelmében próba- és előadási lehetőséget biztosítanak, viszont az előadások bevételének bizonyos hányada a színházat illeti.
1993 óta színjátszó körünk "LENDVAY MÁRTON Színjátszó Kör és Alapítvány" elnevezéssel jogi személyként van bejegyezve. Célja a nagybányai magyar nyelvű színjátszás hagyományainak folytatása, nemzeti identitásunk megőrzése és ápolása. A Színjátszó Kör és Alapítvány Kuratóriuma: Simori Sándor elnök, Ludescher István és Krizsanovszki István alelnökök, Kopányi Mária jegyző,Böndi Melinda és Lajos István tagok. Örökös krónikás: Farkas Ede. Taglétszámunk változó, de sohasem kevesebb húsz főnél.
Évente legalább egy bemutatóval, év végén pedig szilveszteri kabaréval jelentkezünk. Érdemes felsorolni az utóbbi években bemutatott darabokat: A régi nyár, Vadvirág (az 1992-es Sepsiszentgyörgyön megrendezett CONCORDIA Fesztiválon mind egyéniben, mind csoport-szinten a kategória nagydíját nyertük, sőt, a Bellton zenekar is első helyezést ért el!), Ez? Hát ez is kabaré?! Hacsek, Sajó és az infláció, Tokaji aszú (egyedüli műkedvelő társulat voltunk a kisvársdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján), Nem szabad közbeszólni!, Doktor úr, A férjek egyenjogúsága, A régi nyár felújított változata (a CONCORDIA Fesztiválon legjobb női és férfi mellékszereplői díj), Tele van a..., Elvonókúra, A névtelen csillag, Helló, Mr. Szerelem! Szeressük egymást, gyerekek! Sok hűhó... valamiért!, Mindenki másképp csinálja! Játszom az ötvenedikkel (Farkas Zoltán emlékműsora), Fekete Péter, Egy szalmaözvegy utolsó kalandja, Kutyakomédia, Simsánsó, Ha nekünk így is jó…!?, Hófehérke (mesejáték), Nyakig a ____ - ban (ben?!), Szõrmók Maci (mesejáték), Virgonc szavak virgonc királya (Fülemile), Fülemile, A szamárrá lett deák, Névtelen csillag(ok) (emlékmûsor a 45-ik évfordulóra),A függöny mögött, Ravaszdiék és a négy jóbarát (mesejáték), Gyógyul a rossz! ,Fütykös, meg a sárkány, Szerelmem, az operett, Paprikáscsirke, Imádok férjhezmenni (felújított változat), A kör közepén állunk?!
És az irodalmi mûsorok ...
Nem feledkezhetünk meg az irodalmi emlékműsorokról sem: az Ady, Petőfi, Misztótfalusi Kis Miklós, Arany János, József Attila, Áprily Lajos, estekről. Beindult egy új, kéthavonként megjelenő műsorsorozat, a "Simsánsó, avagy Őszintén bevallok mindent!" A zenés-humoros műsor városunk (és nem csak!) magyar közéleti, politikai, művészeti személyiségeit hivatott bemutatni a nagyközönségnek. Jelenleg a tizenhatodik epizódnál tartunk. Idén márciusban beindítottunk egy versmondó mûsor-sorozatot POÉZIS, avagy A nyelv csak élve tündököl címmel. 2000 óta szinte minden évben színjátszó tábort szerveztünk Koltón (augusztus 13-19. között) Máramaros megye magyar színjátszó csoportjainak részvételével, színházi szakemberek közreműködésével, 2001-ben ugyanezt a tábort Szinérváralján tartottuk augusztus 12 - 18. között.
A nagybányai magyar nyelvű színjátszás kezdetei
A nagybányaiak előszeretettel nevezték városukat a képzőművészet magyar Barbizonjának, a hivatásos színjátszást illetően azonban csak epizódokról beszélhetünk a város vonatkozásában: a két világháború között, amikor koncessziós alapon léptek fel vendégszínházak, valamint az 1953-56 közötti időszakban. Műkedvelő társulatok azonban mindig is léteztek Nagybányán. 1796 elején bizonyos Nagy János "elöljáró" egy "jádzani akaró társaság" nevében kér engedélyt a tanácstól a fellépésre, tudatván, hogy: "Nem kevés nyughatatlanságunk, költségünk, fáradtságunk után... már elértünk czélunk arra a határára, a meljen akkar meljik órában készek vagyunk... mind az Anyai Nyelvnek magasztalására, mind a Nemes Magyar Publicumnak hasznos mulattságára de fő képen gyenge Magyar Nemes Ifjainknak nem csak a bátorságban s Nemes magaviseleti gyakoroltatásban, hanem számtalan sok egyéb Nemes tulajdonságok követésében is, példa adó kalauz gyanánt ártatlan, szép, válogatott Magyar Játékainkkal ki állani."... "Hogy pedig az Érdemes Magyar Publicumnak hozzánk hajlandó szívét megnyerhessük, magunk is abban igyekszünk, hogy mennél szebb darabokkal kedveskedhessünk; azért ígérjük magunkat arra, hogy a kezünknél lévő edj néhány szép Játékokon s Könyveken kívül, mind azokat a szép Könyveket s Játékokat meljekkel az érdemes Magyar Publicumnak kedvét találhatjuk, meg szerezni el nem mulatjuk." A beadványlevél két dolgot igényel a városi tanács tagjaitól: engedélyt a színjátszásra és "bizonyos Arenda mellett, akkár Holnap szám szerint, akkár pedig Játék szám szerint a Város Házának edjik alkalmatos heljit, mivel oljan alkalmatos üres heljet, az hol számos nép megférhessen, itt a Városon nem találhattunk." (EMKE Füzetek 10-11.sz.)
Ez volt a kezdet.
fekvése
kereső
