Az app, amitől a világ összes bankja retteg

| Vélemények 0 | Nyomtatom | A+ | A-

Régóta halljuk már, hogy az ázsiai csetelős alkalmazások két körrel az összes nyugati konkurencia előtt járnak, és ha kíváncsiak vagyunk, milyen lesz 2-3 év múlva a Facebook Messenger, csak el kell menni Koreába megnézni a KakaoTalkot, vagy Kínába a Wechatet akció közben. Mivel nemrég egy hetet töltöttem Sanghajban a CES Asia kiállítás kapcsán, utóbbira pont tökéletes alkalmam nyílt.


Az appot itthon is le lehet tölteni, de a funkcióinak nagy része csak Kínában értelmezhető. Első ránézésre olyan, mint egy sima csetprogram, amiben beszélgetni tudunk az ismerőseinkkel, meg képeket-videókat küldözgetni; plusz van egy profiloldalunk, ahová lehet posztolni meg fotókat feltenni, mint mondjuk a Facebookra. Lehet aztán mások hírfolyamaira feliratkozni, az appon belül miniappokat letölteni, játszani, vásárolni - vagyis nagyjából minden olyasmit, amit a Kínából egyébként gondosan kitiltott nyugati közösségi oldalak tudnak.

A Wechat különlegessége egyrészt az, hogy konkurencia híján Kínában gyakorlatilag mindenki ezt használja (egymilliárd feletti az aktív felhasználói száma), annyira átvette az egész internet szerepét, hogy az óriásplakátokra és reklámokba a cégek és termékek weboldalai helyett a Wechat-csatornájik QR-kódját teszik ki.

MÁSRÉSZT MEG AZ EGÉSZ ORSZÁG LECSERÉLTE AZ APPRA A BANKKÁRTYÁT MEG A KÉSZPÉNZT.

A mobilfizetés nyugaton elég nyögvenyelősen hódít, bármennyire tolják Google és Apple méretű cégek a saját megoldásaikat, a bankkártyák több évtizedes megszokásból fakadó előnyét nehéz lebontani. Kínában viszont a kártyák sosem terjedtek el igazán, az emberek egy lépcsőfokot átugorva rögtön a mobilfizetésre tértek át, amint elterjedtek az olcsó okostelefonok és a mobilinternet. Na meg ahogy a Tencent (a Wechat gazdája) és az Alibaba (a konkurens Alipayé) - némi állami hátszéllel megtámogatva - elérte, hogy a fizetési megoldásaikat a szupermarketektől az utcazenészekig mindenhol elfogadják.

Bocs, lemerült a pénztárcám

A Wechat Walletbe nem kínaiként bekerülni nem túl egyszerű, sokáig kizárólag kínai állami banknál vezetett bankszámla volt jó hozzá, aztán idén január óta elvileg működik külföldi kártyával is, de a gyakorlatban kicsit orosz rulett, hogy mit fogad el, és mit nem. A debit, vagyis bankszámlához kötött kártyákat például nem szereti a rendszer, inkább a klasszikus hitelkártyákat - engem mindenesetre sehogy nem engedett be, így kénytelen voltam egy tajvani kolléga telefonját elkunyerálni, hogy kipróbálhassam a fizetést. Ami csodálatosan egyszerűen megy egyébként onnantól, hogy a bankszámlánkról áttöltünk némi pénzt a Wechatre.

Két fizetési mód van, az egyiknél mi olvassunk le a telefonnal egy QR-kódot (ezek például éttermekben, kávézókban vannak odamatricázva minden asztalra), aztán beírjuk az összeget, amit küldeni akarunk. Egy másodperc múlva a túloldalon (mondjuk a pincér zsebében) pittyen a telefon, hogy átért a számla összege, és készen is vagyunk. A fordított megoldást főleg szupermarketekben láttam, itt már a kasszánál sorban állva felhozza az ember a saját “fizetni szeretnék” QR-kódját, amit a pénztáros egy vonalkód-leolvasó kütyüvel beszkennel, aztán lehúzza a Wechat Walletünkből az összeget.

Az egész hihetetlenül gördülékenyen és gyorsan megy, és szinte félelmetes látni, hogy mennyire elterjedt: tippre 10-ből nagyjából 8 fizetés telefonnal történik éttermekben vagy boltokban. De van ahol még durvább az arány: betévedtem például egy moziba, ahol hosszú sorokban álltak a Wechattel/Alipayjel működő jegyautomaták, mindenki azokat használta, az egy szem hagyományos pénztárat meg én egyedül. A metróaluljárókban az üdítős automatákon nincs pénzbedobó nyílás, csak egy kis monitor a QR-kódnak. Egyedül a metrójegyet nem váltotta ki még az app a gyakorlatban, bár a beengedő kapuk még csak pár hete működnek Wechattel, de alig láttam olyat, hogy valaki ezt használta volna a sima feltöltős kártya helyett.

A városban százezerszám fellelhető közösségi biciklik viszont csak telefonnal mennek. A hátsó kereket lezáró bilincs egy QR kód beolvasásával nyílik, és amíg vissza nem zárjuk, félóránként egy jüant (kb. 40 forint) von le a Wechat-számlánkról. A bizarr az a dologban, hogy nincsenek hivatalos dokkolók és állomások, mint a budapesti Bubi-bringáknál; ha leszálltunk, és gyalog megyünk tovább, csak otthagyjuk a járdán, és kész. Metrómegálló