Terni Szent Bálintot üldözték, megkínozták és lefejezték – ez is jusson eszünkbe, ne csak a rózsaszín giccs

Talán csak a halloweenihez fogható a Valentin-napi őrület, ami éket ver magyar és magyar közé. Kiszámíthatóbban érkezik, mint bármilyen évértékelő, hogy aztán lövészárkokba kényszerítse az internet népét. Élénkülnek a gyűlölők, pártolók, morális pánikkal okoskodók.

Az akciós plüss szíveket, a napi Google doodle-t és A sötét ötven árnyalatát leszámítva nekem semmi bajom a Bálint-nappal. Mindenki úgy bálintnapozik, ahogy szeretne. (Persze otthon, a négy fal között!) Kötekedő reakciósként egy dologhoz ragaszkodom: valahogy nem kéne elfelejteni, hogy a február 14-i mélyrózsaszín rétegek alatt egy (más megfejtések szerint három) keresztény vértanú története az alap.

A mai kereskedelmi cirkusz névadója Terni Szent Bálint (Valentinus); a III. században élt, az Olaszország Umbria régiójában található Terni püspöke volt, csodás gyógyulásokat és térítéseket köt a nevéhez a keresztény hagyomány. Terni Szent Bálint munkássága XXI. századi haladó szemmel is értékelhető: nem zárkózott el a pogányok esketésétől sem, őket is a védelmébe vette. Ezért is lehetett később a jegyesek és szerelmesek védőszentje. Hitéért üldözték, megkínozták és kivégezték. Mindez az évezredek homályába vész, a hagiográfia több Szent Bálintot is ismer ebből az időszakból, de az biztos, hogy Római Szent Bálint áldozópap, Terni Szent Bálint püspök és Afrikai Szent Bálint is vértanúhalált halt a hitéért.

A III. század története és a védőszentség tehát nem romantikus-rózsaszín köd, nem fairy tale és nem az E L James-féle dráma. Ellenben fontos mindenkinek, akinek még számít az európai keresztény hagyomány.

(valasz.hu)