poézis a meg nem tartott irodalomóra ... Kovács András Ferenc vissza a POÉZIS fõoldalra               MAGNA HURGARIA `Ilia Mihálynak szeretettel` Mondják a vének: megtartó erõsség, magas mentsvár, erõdítmény a nyelv! Temérdek, mint egy csipkézett oromfal: Félelmetes, mert égi szirten épült! Ravasz barátok, prédikátorok Papolnak így - nem szótlan elhagyottak. A száj palánkja némasággal árkolt Védelmi gyûrû jól körülkerítve: Magába zár, bár ellenség sehol... Tán szerteporzott, elporladt a szélben... Már ostromzaj se döng... De megmaradtunk. De isten tudja, kik vonultak el itt... Keresztesek, germán páncélosok, kazárok, türkök, novgorodiak, tatár hordák, tévedt iráni népek - Kis cselvetõk Bizáncból, Niceából... Nem tudható... Nem érthetõ a csönd. Hallgatni sem mer már a hallgatásunk. A száj palánkja némasággal árkolt Védelmi gyûrû, zsúfolt sírgödör... Végül pediglen egy-két szó marad: Makacs fogak közül majd úgy bukik ki, Mint vár fokáról messzekémlelõ, Ki nem volt harcos népvezér, sem õrszem - Csupán a szellem távolába nézett, Mert látni jött, mikor találat érte... Véletlenül, mellékesen, hiába. Ã?gy hull a sajgó semmiség ölébe A hang, a lélek ismeretlenül, Mint elfelejtett védõ, senki sarja, Fölösleges bámész lenyilazott - S a mindenség pusztán süvít tovább... Bölcsek beszélik: elveszett erõsség, Lakatlan vár, panaszfal, kõ a nyelv. Tömör, kemény, miként a végítélet - Nem érthetõ, mert magunkat sem értjük. ©2009 - Virtuális Nagybánya Egyesület | támogatóink | impresszum | médiaajánlat | honlap térkép | szerkesztõség