|
|
Testvér, én éjjelenként füstfürtös, fekete
tûzfalak tövén aludtam a szegénység és
gyûlölet álmaival s kiforgatott zsebekkel
ordítottam a szegénység dalát az aranyméhû
kazánok felé!
A gyûlölet szeretõk gömbölyû szavai forgatták
az áttételek lomha kerekét, amikor telthúsú
fehér álmok szorultak be a szíjak közé!
Kezeim kemény munkáskezek súlyával csapdosták
a combjaimat és a gyárak lányait szerettem,
akik õszi seregek remegõ fáradságát cipelték
a szegénység és gyûlölet hegyére s ujjaim a
csorduló olaj ázott útjai tapadón markolták
a semmit!
Verejtékkeresztektõl görnyedõ ráncokkal terhes
Golgotha volt a szememalja, ahol az éjek
szénporos Krisztusai feszültek kéken.
|
|
|
