poézis
a meg nem tartott irodalomóra ...
Kányádi Sándor vissza a POÉZIS fõoldalra
              VANNAK VIDÃ?KEK
vannak vidékek ahol
a fölösleges
kutya- s macskakölyköket
vízbe ölik vagy elevenen
eltemetik
de mielõtt még a szemük
kinyílt volna

de mielõtt még a szemük
kinyílt volna

1974


Elõhang
vannak vidékek gyönyörû
tájak ahol a keserû
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengetõ hangokat
tavaszok nyarak õszeim
maradékaim s õseim
vannak vidékek viselem
akár a bõrt a testemen
meggyötörten is gyönyörû
tájak ahol a keserû
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

1982



Viseltes szókkal

vannak vidékek ahol a szerelem
akár a harmat az árnyékos helyen
tavasztól õszig õrizgeti magát
szerény hasonlat de illik rám s terád
félszeg is mint az iménti asszonánc
de idõt-jelzõ mint arcunkon a ránc

vannak vidékek ahová nehezen
vagy el sem ér a környezetvédelem
kimossák sóid kasza is fenyeget
csupán a harmat táplálja gyökered
tisztások széle északos vízmosás
ha annak vennéd hát legyen vallomás

vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad

1982

©2009 - Virtuális Nagybánya Egyesület
| támogatóink | impresszum | médiaajánlat | honlap térkép | szerkesztõség