|
|
Ã?s vadul tiltakoztam: nem leszek
rabja soha senkinek! – de a másik
(te? – vagy egy másik énem) valaki
kinevetett: „Még hogy a valóságnak
sincsen hatalma fölötte!” S én közben
(le)sajnáltam a gyengéket. A gond nem
felhõ, a gond: az gyönyörûség, mondtam,
s hittem is bõsz konokul. �s utálat
töltött el a helyezkedõ, puhány
meg sunyi fajta láttán. „Ragad rájuk
a bûn” – sok, kÃsérteties agyrémalak! –
(A sokkhatás a végére maradt.)
Ã?rzékeim a kiszámÃthatatlan
alagútjában virrasztottak (volt-e
valami egyáltalán, mi átformált-
alakÃtott?) hányszor álltam a napban
s a csönd elõtt vakon, süketen(?)
ámde
a drága halott árnyakat légiesen
körülölelõ szélre mégis tudatos
̩rz̩kenys̩ggel Рmintha csupaszon!
(Az észleletek súlya mily csekély.)
Valami felcsap: láng vagy bûz! – a kéj
kihÃvásai: mára már csak emlék,
csak lesajnált kaland – vajon elég
mély volt-e vagy sekélyes „nemlét”
az annyit hangoztatott szakadék?
2008. december
(Korunk, 2009 május)
|
|
|
