|
|
Avar bõre alatt rejtõznek, alusznak.
A feledés rájuk gallyat, pelyhet hullat.
Csontpáncélban elmúlt nyári sugarakról,
õszi hóharmatról csöndálmot álmodnak.
�j tavaszt kerestem a szigorú télben,
s felfedeztem õket szüleim kertjében;
nyirkos dió-testük föld-levél rejtekbõl
óvó tenyeremben fölébred egészen.
Az elsõ dióban zárva van a titkunk.
Itt, a másodikban, amit meg kell tudnunk.
A harmadikat majd elültetjük ketten:
mindig legyen hova együtt visszavágynunk.
|
|
|
