Kedves Olvasók! Ezennel segítségüket szeretném kérni az induló első osztályok támogatásában, függetlenül attól, hogy közvetlen környezetükben, vagy szélesebb ismeretségi körükben van olyan kisgyermek, aki ez év szeptemberében kezdi az első osztályt.
Sajnos szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy évről-évre egyre rövidül a szeptemberben beiskolázottak névsora. Az Iskoláinkért Gyermekeinkért Egyesület, valamint pedagógus kollégáim egy emberként harcolnak a magyar osztályok fennmaradásáért, de felmerült, hogy talán épp azokhoz nem jut el a hír, akikre leginkább hatni kéne, azon magyar családokhoz, akik nem olvasnak magyar sajtót, nem járnak magyar misére, istentiszteletre.
Fontosnak tartom az anyanyelvismeretet, helyes, szép kifejezésmódot, s ehhez a magyarul olvasni és írni tudás elengedhetetlen.
Lehet, hogy nálam szakmai ártalom, de gyakran hallani különböző magyar nyelvű rádiós, tévés adások alkalmával betelefonálók között helytelen kifejezésmódot, helytelen magyar beszédet. Ezt elkerülendő szeretnék fényt deríteni pár tévhitre, illetve érvekre, melyek rávilágítanak az anyanyelven tanulás fontosságára.
TÉVHITEK A MAGYAR TAGOZATTAL KAPCSOLATBAN
„A magyar tagozatra járó gyermekek lehetőségei korlátozottak.”
Volt olyan, amikor valóban így volt, jómagam is mechanika szakon érettségiztem a Sincai Líceumban, mert az volt az egyetlen szak anyanyelven! – de ettől még nem érzem úgy, hogy nem érvényesültem. Magyar tagozaton végeztem el a tanítóképző főiskolát, s ezáltal alkalmam volt határon túli továbbképzésben részesülni, s iskolatársaim között is bőven akad kitűnő tanár, orvos, vagy sikeres üzletember.
„A román tagozatra járt szülő nem tud magyar tagozaton tanuló gyermekének segíteni.”
Bízom benne, hogy egy felnőttnek sem jelent gondot lépést tartani 6-10 éves gyermekével, együtt haladni, s pótolni azt, amit az akkori körülmények miatt gyermekkorában elmulasztott. Megnyugtatásképpen, a tanító nénik szívesen segítenek, s ötödiktől már úgysincs nagy remény, hogy segíthessünk, szülői tapasztalatból mondom. Külön tisztelet azon román ajkú anyukáknak/apukáknak, akik vegyes házasságban nevelkedő gyermeküknek megadják a lehetőséget, hogy mindkét nyelvet alaposan elsajátítsa. Volt ilyen tanítványom és kitűnő eredménnyel végzett.
„Nem fog tudni románul.”
Heti négy román óránk van és nem egy példa van olyan gyerekre, aki elsőben nem sokat értett, negyedikben tökéletesen beszélt románul. Butaság ráerőltetni a gyerekre egy olyan nyelvet, amit nem tud jól, csak azért, hogy megtanulja. Az eredmény az lesz, hogy se magyarul, se románul nem fog jól tudni. Viszont ha anyanyelvét jól elsajátítja, könnyen tanul más nyelveket is. Ezért tanul meg például a romániai magyar gyerek sokkal könnyebben angolul vagy németül, mint a magyarországi. Gondoljanak csak arra, nekünk milyen nyelven könyebb számolni, vagy imádkozni? Akkor miért ne adjuk meg gyermekeinknek ugyanezt a lehetőséget? Nem az a megoldás, hogy elkezdünk otthon románul beszélni. Tévedés ne essék, fontosnak tartom az állam nyelvének tökéletes ismeretét. De szomorúan tapasztaltam a kislányom első áldozása során, hogy zömével voltak Felsőbányán magyar családokban nevelkedő gyerekek, akiknek a pap bácsi kénytelen volt románul tanítani az imákat, tudnivalókat.
A globalizmus egységesítő hatására a többségi nyelvet sokkal könyebben tanulják a gyerekek, tehát nem kell félni hogy nem fognak tudni románul, inkább attól kell félni, hogy az anyanyelv sínyli meg korunk jelenségét.
Remélem, sikerült szertefoszlatni régi beidegződött tévhiteket, de a továbbiakban a magyar tagozat előnyeit is ecsetelni szeretném.
NÉHÁNY ÉRV A MAGYAR TAGOZAT MELLETT
1. Érdemes több kaput megnyitni gyermekeink előtt, hogy később eldönthessék, hol és milyen nyelven szeretnének tanulni, esetleg a határon túl, vagy ha a külföldi munka csábításának nem tudnak ellenállni, akkor ne csak a nehéz fizikai munka választásának lehetősége álljon előttük.
2. Testvérkapcsolataink vannak magyarországi iskolákkal, szervezetekkel.
3. Részt veszünk a Teleki Magyar Házban rendezett tevékenységeken.
4. Számtalan iskolán kívüli tevékenységet szervezünk a gyerekeknek: tantárgyversenyek, általános műveltségi vetélkedők, játékok, kézműves tevékenységek, kirándulások formájában.
5. Pedagógusaink folyamatosan részt vesznek hazai és határon túli továbbképzéseken, rendszeresen hozzájutnak hazai és magyarországi gyermekközpontú könyvekhez, munkafüzetekhez, melyek vonzóbbá teszik az oktatási folyamatot.
6. Tanítványaink nagy része rendezett körülmények között élő családokból jön, és nem mindegy, milyen közösségben tölti gyermekünk hétköznapjainak nagy részét. Ezen múlik a baráti körük, s későbbi kapcsolataik. (Érdemes megfigyelni, hogy a vegyes házasságok túlnyomó többségében a magyar fél román iskolába járt, s mindaddig ez nem baj, míg az illető családban szabad mindkét nyelvet beszélni.)
7. Anyagi oldalát is érdemes figyelembe venni, hiszen minden évben minden magyar tagozaton tanuló gyerek 20 ezer forint értékű lejt (kb. 300 RON-t) kap a magyarországi Szülőföld Alaptól.
Amikor annakidején a 8-as és 2-es iskolákban megszüntették a magyar tagozatot, nem rajtunk múlt. Sajnos mindkettőt a saját bőrömön éreztem. Most azonban RAJTUNK MÚLIK, HOGY VIGYÁZZUNK ARRA, AMINK VAN!
És hogy ebben mindannyiunk szerepét kiemeljem, egy történettel fejezem be. Egy fecske nem csinál tavaszt, de talán ha összefogunk, még tehetünk valamit a magyarságért.
Egy kisfiú sétált az óceán partján és próbálta visszadobálni a hullámok által kisodort tengeri csillagokat. Arra ment egy járókelő és rászólt:
– Nem látod, milyen haszontalan dolgot teszel? Több ezer van belőlük, mit számít az a pár darab, amit sikerül megmentened?
– Ennek az egynek számít – mondta a kisfiú és visszadobott még egyet a tengerbe.
Talán annak a kisgyermeknek is számít, akinek a szüleit Ön tájékoztatja, kedves Olvasó!
Halász Judit mondta egyszer, hogy „Ha Te szülő vagy, óriási a felelősséged megtalálni a gyermekednek azt a területet, amiben igazán jó, s akkor még boldog ember is lehet.”
Kolléganőim a Nicolae Iorga Általános Iskolában (volt 11-es), valamint jómagam a cintermi Petre Dulfu Általános Iskolában (volt 11-es) nagy szeretettel várjuk a jövő nemzedéket! Külön köszönöm azok bizalmát, akik már beíratták csemetéjüket az első osztályba.
fekvése
kereső
