|
Ráadásul nemcsak abszolút értékben kifejezve, hanem az együttélő többségi nemzetekéhez viszonyítva is. Ebben nemcsak az alacsonyabb termékenységi mutatók játszanak szerepet, hanem az asszimilációs folyamatok is. A helyzet talán éppen a legnagyobb tömbökben élő magyar kisebbségek esetében a legaggasztóbb.
Erdély: ritka hungarikum a nagy család
Öt gyermeket nevel Ábrám Zoltán és Noémi. Az erdélyi magyar házaspár legnagyobb gyermeke 18, a legkisebb másfél éves.
– Számomra minden, ami érték, a gyermekben összpontosul. Minden más mulandó, főleg az anyagiak – mondta lapunknak a 42 éves Noémi. Sosem mérlegelte gyermekvállalás előtt, hogy milyen segítséget kap az államtól vagy hogy épp milyen körülmények közé születik a gyermek. A negyedik baba születése után kezdte el például a filozófi a szakot nappali tagozaton, munka mellett. – Annak, hogy erdélyi magyarok vagyunk, legfeljebb abban lehetett volna szerepe, hogy ne legyen több gyermekünk. A legkeményebb Ceaucescu-diktatúra idején házasodtunk össze, a férjem akkor nem is akart kettőnél több babát. De én bárhová születtem volna, ennyi gyermeket vállaltam volna – állítja a négydiplomás családanya.
Kiss Tamás szociológus szerint az erdélyi magyar nők jellemzően több gyereket vállalnak, mint a románok. Ám ez csak az átlagnál magasabb társadalmi osztályhoz tartozókra igaz, és nem elegendő a magyarok létszámának szinten tartásához. A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet demográfusa lapunknak kifejtette: a romániai teljes termékenységi arányszám – amely az egy termékeny korú nőre jutó megszületett gyermekek száma –1,4 alatti, miközben a népesség újratermelődéséhez 2,1-re lenne szükség. Ezen belül a román nemzetiségű nőknél ez az arányszám 1,3, miközben a magyaroknál 1,4. A nyolcvanas–kilencvenes években ez fordítva volt, a román nők mutatója a magyarokénál magasabb volt.
A több gyermeket vállalómagyar nők aránya nem domináns, a termékeny korú nők mindöszsze körülbelül 10 százalékát jelenti: ők a középosztályhoz, illetve az értelmiséghez tartoznak. Ezek esetében valóban tapasztalható az említett tudatos gyermekvállalás, ez azonban az erdélyi magyar népszaporulathoz csekély mértékben járul hozzá.
Ez érdekes jelenség, amelyet Kiss „hungarikumnak” tart- Szerinte Európában ez kizárólag a magyarok esetében tapasztalható, így ez nem csupán Erdélyre, hanem Magyarországra is jellemző. A szociológus szerint minden jel arra mutat, hogy a jelenségnek kulturális, ideológiai okai lehetnek. – Ebbe szerintem belejátszik, hogy az alacsony termékenységet már a harmincas évektől nemzeti sorstragédiaként kezelték a magyar kultúrkörben. Emiatt alakulhatott ki ez az értelmiségi, középosztálybeli szubkultúra, amely tudatosan az átlagnál több gyereket vállal. Mellette azonban megtaláljuk azokat az értelmiségi családokat is, amelyek legfeljebb egy gyermeket vállalnak – magarázta a szakember.
Az értelmiségi csoportnak is legfeljebb a harmadát teszik ki azok a családok, amelyek három vagy több gyermeket akarnak. Említésre méltó, hogy a döntést nem befolyásolták a gyermekvállalást ösztönző szociális juttatások. Kiss számítása szerint mindemellett a jövőre esedékes romániai népszámlálás a magyarság lélekszámának drasztikus csökkenését állapíthatja meg. Várhatóan az derül majd ki, hogy a romániai magyarság lélekszáma a 2002-es 1,45 millióról 1,3 millió alá csökken. Ezért is tartja a szociológus fontos magyar érdeknek, hogy a magyar identitástudattal is rendelkező, mintegy 90 ezerre becsült erdélyi cigányság csoportjait bevonják a magyar intézményrendszerbe.
(nol.hu) |
|
fekvése
keresõ
