Alighanem a romániai gazdaság és a civil szféra gyengeségéről is árulkodik, hogy a lakosságnak mindössze 12,6 százaléka adta le a voksát a ciántechnológia és az ólomkohászat betiltásáról szóló nagybányai népszavazáson. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy Nagybánya már a nevében is bányaváros, és a hazai színesfémbányászat egyik emblematikus helyének számít, arra következtethetnénk, a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között erős érdek fűződik a ciántechnológiás aranybányászat újbóli elkezdéséhez, az ólomkohászat fellendítéséhez.
Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy tíz évvel ezelőtt épp a Nagybányán működő Aurul okozta Európa Csernobil utáni legjelentősebb környezeti katasztrófáját, arra is gondolhatnánk, hogy a városban minden bizonnyal a környezetvédők is megizmosodtak. Kínálta hát magát a következtetés, hogy két motivált és jól szervezett tábor akarja majd érvényesíteni szempontjait a városban, és ezek a választók jelentős hányadát képesek voksolásra bírni.
A tény, hogy a választópolgároknak csak nyolcadrésze ment el szavazni, mindkét oldalt minősíti. És a harmadikat, a népszavazást kiíró önkormányzatot is. Nehezen lehetett volna ugyanis rosszabb időpontot találni egy helyi népszavazásra, mint a szabadságolások főszezonját, amikor a lakosok jelentős hányada elutazik hazulról. Mert hát, ha egyesek fontosnak tartják is a kérdést, annyira azért csak kevesek számára fontos, hogy ehhez igazítsák a szabadságolási programot.
Ha Verespatakon tartanának hasonló népszavazást, borítékolhatóan más lenne az eredmény. Ott évek óta frontvonal húzódik az aranybányászat szorgalmazói és ellenzői között. Nagybányán a közöny nyert a népszavazáson, és ennek semmiképp nincs jól csengő üzenete. A zöld szavazatok elsöprő többsége azonban arról árulkodik, hogy itt is ébredezik a távlatos gondolkodás. Ehhez a természet is napról napra kapaszkodókat nyújt. Az Al-Dunán két évvel ezelőtt is, idén is megdőlt a történelmi vízmagassági rekord; ez pedig arra utal, hogy átalakulóban a föld rendje. Egyáltalán nem biztos, hogy a ma biztonságosra épített gátak, öt, tíz vagy száz év múlva is biztonságosak lesznek. Erre is gondolni kell a döntések meghozatalakor.