|
Akár még nyerhetünk is vele.
Magyarország történelmének egyik legnagyobb sikere lenne, ha hazánk olimpiát rendezhetne. A magyar felnőtt lakosság több mint háromnegyede gondolja így. Hetven százalék támogatná, hogy Budapest jövőre megpályázza a 2020-as olimpia rendezési jogát, de alig nyolc százalék hisz abban, hogy el is nyerjük. A többség szerint ez legfeljebb a második, illetve a harmadik nekifutásra sikerülhet. Különösen a 18–39 évesek lelkesednek az olimpia megrendezésének a gondolatáért, míg a pályázat gondolatát főként a nők, a hatvan év felettiek és a dél-dunántúli községekben lakók támogatják. Az össznépi lelkesedést egyébként a diplomás vidékiek osztják a legkevésbé – derül ki az Ipsos Zrt. közvélemény-kutatásából.
A Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) megrendelésére az idén nyáron készült kutatásban megkérdezettek több mint fele szerint az olimpia nemzetet egyesítő, a megosztottságot megszüntető közös üggyé nemesedhetne. Az már kissé megosztotta a válaszadókat, hogy ez miként valósulhatna meg. A legtöbben úgy vélték, hogy serkentené a turizmust, illetve kikényszerítené a régóta halogatott közlekedési, illetve infrastrukturális beruházásokat és fejlesztéseket. Sokan reménykedtek abban is, hogy a nagyszabású rendezvény sok új munkahelyet teremtene és hosszú távra biztosítaná hazánk politikai, kulturális és gazdasági vezető szerepét a régióban. Abban viszont kevesebben hittek, hogy egy ilyen projekt jótékonyan hatna a magyarok jövőbe vetett hitére. Azt meg még kevesebben remélték, hogy mindez a vidék számára is előnyös lesz. Ennek ellenére a válaszadók fele úgy vélte, hogy az olimpia inkább országfejlesztési program lenne, mint sportesemény.
A közvélemény-kutatók öszszegzése szerint a válaszokat alapvetően az életkor, illetve az iskolai végzettség befolyásolta. Minél idősebb, illetve kevésbé iskolázott volt a válaszadó, annál inkább egyetértett az olimpia megrendezésével. Minél magasabb az iskolai végzettség, annál inkább csökken a hit abban, hogy az ötkarikás játékok hatással lehetnének hazánk régióban játszott szerepére, azt még kevésbé hitték a diplomások, hogy Prágával versenyeznünk kellene a rendezési jogért. Igaz, ők azt sem hiszik, hogy a megrendezés csupán egy szűk érdekcsoport haszna lenne. Az összeesküvés-elméletet egyébként főként az Észak-Alföldön élők osztották. Furcsamód a nők jobban bíznak abban, hogy Magyarországon olimpia lesz, mint a férfiak. A fiatalok óvatos optimizmusát jelzi, hogy ők hisznek legkevésbé az első pályázat sikerében.
A megrendezés legfőbb akadályát az ország rossz gazdasági helyzetében látják a magyarok. (Közülük is leginkább a fiatalok.) Ennél jóval kisebb akadályt látnak a honfitársak hitetlenségében, illetve a kormány és az ellenzék ellenségeskedésében. Ettől leginkább a kevéssé iskolázottak és a dél-dunántúliak tartanak. Meglepő módon Pest megye lakói osztották leginkább azt a véleményt, miszerint a főváros vezetésén vérzik majd el az olimpia ügye.
A megkérdezettek kétharmada üdvözölné az olimpiai törvény megszületését, mivel az ügy így kevésbé lenne kitéve a napi csatározásoknak. A férfiak, a fiatalok és a diplomások szerint ez sem nyújt elég védelmet.
Alig túlélve a gazdasági válságot, kissé meghökkentőnek tűnik a lakosság adakozási hajlandóságáról szóló eredmény. A megkérdezettek fele ugyanis a puszta szavakon túl személyi jövedelemadója egy százalékát is felajánlaná a cél érdekében. Az viszont kevésbé meglepő, hogy elsősorban a férfiak, illetve a fiatalok áldoznának az ügyre, közülük is főként a Pest megyében, illetve a Közép-Dunántúlon élők. Még ennél is többen – 56 százalék – állították azt, hogy a következő évtizedben évi négyezer forintot fizetnének a maguk és nem kereső családtagjaik nevében egy 2020-as olimpia megrendezésének érdekében. Főként fiatal diplomás férfiak. Minél idősebb és minél kisebb településen él valaki, annál kevésbé hajlandó pénzügyi áldozatot hozni. A legnagyobb fizetési hajlandóság Budapesten és Pest megyében mutatkozott.
A kutatók a lehetséges helyszínekről is faggatták a résztvevőket. A kérdésben elsősorban a férfiak tudtak állást foglalni. A válaszadók fele egyetértett azzal, hogy a meglévő Puskás stadion nem alkalmas olimpiai programok befogadására, helyette inkább az észak-csepeli szigetcsúcson kellene új létesítményt építeni.
A kutatásban részt vevők többsége vélhetőleg nem ismeri a tárgyban készült megvalósíthatósági tanulmányt. Holott fontos tényekre világít rá. Az olimpián 25-30 sportág vesz részt harminc versenyhelyszínen, hatszáz önálló eseménnyel, amelyhez a sportlétesítményekben legalább 540 ezer férőhelyet kell biztosítani. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy az egyes helyszínek az olimpiai falutól legfeljebb egy óra távolságra legyenek.
A NOB előírásai szerint a rendező városban 42 ezer akkreditált vendéget kell elhelyezni. Ebből 11 ezer olimpikont és hatezer kísérőt az olimpiai falu zárt zónájában, amelynek alapterülete minimum 45-60 hektár. Az olimpiai rendezvényekre 6,5-8 millió jegyet adnak el, így naponta 3-500 ezer látogatóval lehet számolni, aki ideoda vonul az események idején. Az olimpia központi helyszíneként Észak-Csepelt jelölték ki, itt épülne fel az olimpiai park, a főstadion, az úszóközpont és az olimpiai falu. A többi olimpiai helyszínt a város különböző pontjaira szórnák széjjel. Így például a Nagyvásártelep helyén alakítanák ki a médiafalut, a Népszigeten rendeznék a tollaslabda, a Hajógyári-szigeten az íjász- és a vívóversenyeket, a Margit-szigeten az öttusát, míg a budai Vár fogadná az országúti kerékpárosokat és a triatlonistákat, a Tabán pedig a strandröplabdásokat. Lágymányoson fedett csarnokban rendeznék az ökölvívó-, cselgáncs-, birkózó-, súlyemelő- és teniszversenyeket, míg a hárosi Duna-parton a lövészetet, Budakalászon és Szentendrén a kajak-kenu és evezőszámokat. Budakeszin épülne meg a golfpálya, a futballselejtezőket Győrben, Miskolcon, Székesfehérváron és Debrecenben, a vitorlázóversenyeket pedig Balatonfüreden rendeznék. A létesítmények felépítése 2–6 évet venne igénybe.
A várható költségeket 5000 milliárdra becsülik. Ám ebből kizárólag a sporteseményhez köthető kiadás alig 600 milliárd forint, amely magában foglalja a pályázás, a rendezés és a szükséges sportlétesítmények árát. A többit a közlekedési és infrastrukturális fejlesztések viszik el. Az összeg jelentős részét csak a rendezési jog elnyerése után kellene elkölteni.
Az előzetes elképzelések szerint magánberuházásból valósulna meg a Ferihegyi repülőtér 2C terminálja, a golfközpont és a rögbimeccsek helyszínéül szolgáló FTC-stadion átépítése. Az összes olimpiai költség tíz százalékát fedezné a magántőke, egyebek között az olimpiai és a médiafalu kialakítását. Ha mindez igaz is, honnan jön a többi pénz? Szalay-Berzeviczy Attila, a magyar vállalkozókat és üzletembereket tömörítő BOM elnöke szerint számtalan forrás kínálkozik. Csupán a NOB-tól egymilliárd euró támogatást remélhet a rendező város. További 250 milliárd forint remélhető a szponzoroktól, a jegyeladásból, a marketingtermékekből. Óriási bevételforrást jelent a tévés közvetítési jogok eladása. Ráadásul az infrastrukturális, illetve közlekedési fejlesztések közé olyan beruházásokat is beleszámítottak, amelyek már folyamatban vannak, mint például a négyes metró. Ennek ellenére sokan vélik úgy, hogy nem a jelenlegi a legalkalmasabb pillanat a pályázat benyújtására. A BOM elnöke szerint erre soha nincs kellő pillanat. A borongásra hajlamos magyaroknál meg különösen nincs. Viszont most állnak rendelkezésre a modernizáláshoz szükséges uniós források. A korábbi rendező városok sem akkor pályáztak, amikor úgy érezték, hogy készen állnak, hanem akkor, amikor elodázhatatlanná váltak az átfogó fejlesztések.
A Fővárosi Közgyűlés már 2008-ban így érezhette, hiszen egyhangúlag támogatta az olimpiai törvény tervezetét. A jogszabály elfogadása azonban még nem jelenti azt, hogy 2011-ben Budapest meg is pályázza a 2020-as olimpiai játékokat, pusztán hivatalos keretet és megfelelő feltételeket biztosít a döntés előkészítéséhez. Az olimpiai törvény ötpárti támogatása és parlamenti elfogadása egyúttal kifejezné az egységes politikai és társadalmi támogatottságot, mely alapvető feltétele annak, hogy a világ és a NOB komolyan vegye Magyarország olimpiai szándékait.
A törvénytervezet egyik fontos eleme, hogy létrehozza a pályázat-előkészítő bizottságot (PEB), amely nonprofi t zártkörű részvénytársasági formában működik, alapításkor az állam és a Fővárosi Önkormányzat a részvények és a szavazatok ötven százalékával rendelkezik.
A törvénytervezetet az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága nyújtotta be tavaly decemberben a parlamentnek. A szakbizottságok jelentős többséggel támogatták a javaslatot, ám a leköszönő Ház végül mégsem tárgyalta az előterjesztést. Talán a mostani.
Olimpia nélkül is fejleszteni kell
Meg kell pályázni a 2020-as olimpiát, de ne legyenek illúzióink. Egy olyan kis ország, mint a miénk, csak kivételes esetben győzhet – figyelmeztet Csomós Miklós, a Fidesz fővárosi frakciójának vezetőhelyettese, aki a legnagyobb akadályt Budapest közlekedési, infrastrukturális elmaradottságában látja. Ennek ellenére is fontosnak tartaná a 2011-es pályázaton való indulást. Rendkívül sok hasznos tapasztalatra tehetnénk szert. A kormánypárti városatya szerint az olimpia támogatottsága elsősorban attól függ, hogy mennyire hiteles a program meghirdetője. A felajánlásokat sem tartja elképzelhetetlennek. Az emberek szívesen adakoznak – véli –, ha nyomon követhető a pénz útja. A pályázat mellett szól az is, hogy a város infra strukturális fejlesztésének irányát az olimpia nélkül is meg kell határozni, mint ahogy a hiányzó sportlétesítményeket is pótolni kell. (Sz. A. A.)
Már a pályázattal sokat nyerhetünk
Egy olimpia megrendezése igen serkentő hatással lehetne Budapest és az egész ország fejlődésére. Már az előkészítés is jelentős erőket és energiákat szabadíthatna fel a köz- és a magánszférában – jelenti ki Bajnai László, a Városfejlesztés Zrt. vezérigazgatója. A jelenlegi gazdasági helyzet tükrében viszont kérdéses, hogy az ország teherbíró képessége lehetővé teszi-e. Egy olimpia megrendezéséhez erős gazdaság kell. De közös érdek a javulás. Túlzott reményeket azonban nem érdemes táplálni a rendezési jog gyors megszerzésével kapcsolatban. Elvégre nagy hatalmú országok vívnak érte.
Ennek ellenére érdemes próbálkozni. Egy jó szerepléssel hazánk jól pozícionálhatja magát a következő forduló megnyeréséhez. Emellett felhívhatja magára a figyelmet, ami konkrét gazdasági előnyökkel kecsegtet. Így például a befektetői érdeklődés erősödése, a turisztikai vonzerő növekedése. S akkor még el sem kezdődött a valódi olimpiai felkészülés. A rendezési jog csak gondos, szakmailag, politikailag összehangolt cselekvéssorozat eredményeként szerezhető meg.
Ám ezzel a tudatos együttmunkálkodással már a pályázati szakaszban nagyon sokat nyerhet a város. A siker csak egy fenntartható, kiszámítható fejlődési pályára állított országgal és várossal érhető el. Ehhez pedig komoly politikai és gazdasági döntéseket kell hozni. Kellő előrelátással elkerülhetők az ismert olimpiai fiaskók is, mint például a túlköltekezés és a később alig hasznosítható zárványlétesítmények. (Sz. A. A.)
(nol.hu) |
|
fekvése
keresõ
