|
Annak ellenére, hogy a tábor kihirdetett célja a tájképfestészet, a „plain air” - mûvészet újjászületése, továbbéltetése az idei miliõ, a mûvészek idei szálláshelye rendkívüli módon érintette, a népmûvészeti értékek iránt, amúgy is érzékeny mûvészek lelkét. A szervezõk leleményessége, no és a véletlen szerencse közrejátszása ugyanis, egy olyan helyszínt biztosíthatott az idei tábor lebonyolítására, ami egyrészt teljesen elüt az eddigi évek megszokott feketehegyi kimondott tájképfestõknek szánt „paradicsomá”-tól, ám másrészt gazdagabb élményforrást nyújthatott a résztvevõk számára. Mirõl is van hát szó? A tábor idei fõhadiszállása egy fiatal román kerámiamûvész, Les Daniel által felajánlott régi felsõbányai bányászház felújított és panzióvá átalakított épülete. Ám, nem akármilyen. Egy múzeumszerûen kiállított régi, hagyományos bányász és paraszt szerszámokkal, az elõzõ századok technikai vívmányaival (telefon- rádiókészülékek, órák, háztáji eszközök) teletûzdelt lakosztályokból, folyosókból, klub-társalgóból és konyha-ebédlõbõl álló valóságos mûvészek számára kialakított építmény, ahol kényelmes szállás mellett, az alkotás lehetõsége is non-stop jelen van. A leírt belsõ „díszleten” kívül, a szobákból a kilátás a tõszomszédságban elterülõ erdõkre nyílik, ami akár a szobából való kényelmes tájfestészet lehetõségét is felkínálja. Nos, ezen képzõmûvész-paradicsomban dolgozik tizennégy hazai, magyarországi festõ, az idei Felsõbányai Festõtelep résztvevõi. Nappal festés, barangolás, délután-este eszmecserék, mûvészi viták folynak. ?jdonság, hogy idén egy francia képzõmûvész házaspár is eljött a Telepre. Tréfásan, mindenki Berzsákéknak nevez õket (a férfi neve miatt: ugyanis Bernard Jacquis-nak hívják). Kedden este ment ki szerkesztõségünk a festõk közzé. Egyenként érkeztek haza, a félkész munkákkal. Buhály József futott be utoljára: a Bányahegy és a Gutin-hegység kínálta látványt mentette vászonra és mutatta be elõszeretettel. A vacsorát az elõszobában szolgálták, majd utána késõ órákig folyt a társalgás. Vésõ Ágoston ismertette a másnapi programot és az utolsó napra egy kirándulást javasolt a Forrásliget vagy az ?körmezõre. Majd Hitter Ferenc tartott rövid mûvészettörténeti elõadást; sajnos képfelvételek nélkül, ami Vésõ szerint, úgy néz ki mint egy szerelem csók nélkül! De megígérték, hogy jövõre majd lesz diavetítés is. Hitter Ferenc Felsõbánya rövid történetét mutatta be, különös tekintettel a helyi történelem fõbb eseményeire, az 1920-30-as évi kolónia és a jelenlegi képzõmûvészeti festõtelep eseményeire, a Bányahegy és a katolikus templom szimbolikus jelentõségére, a korunkbeli temetõ-rombolásra és a város bányász-jellegû épületeinek, háztájainak gyorsütemû sorvadására. A festõk és Felsõbánya kölcsönös szimbiózisáról szólt a telep vezetõje, Vésõ Ágoston is. Ludescher István, a rendezvény fõtámogatója azt hangsúlyozta, hogy Felsõbányán nemcsak a múltat jelenti a képzõmûvészet, hanem a jövõt is, és ezt bizonyítja a jelenlegi, immár tizenegyedikszer megrendezett alkotótábor is. „?rezzétek magatokat nem csak itt festõ mûvészeknek, hanem Nagybánya és Felsõbánya polgárainak is.”- fejezte be Nagybánya alpolgármestere. Késõ estig folyt a beszélgetés további közös tervekrõl, tárlatokról, itt és Szentendrén, (ahol hamarosan nagy magyar mûvésztelepek találkozójára kerül sor).
(Friss ?jság) |
|
fekvése
keresõ
