A nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség a Kolozsvári székhelyű Püspökséghez tartozik, s egyben a Kolozsvári Egyházmegyéhez, amelynek ma Esperesi székhelye is.
A nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség a XVI. századból való, eredete visszanyúlik a Reformáció őskorába. Nagybánya, ősi nevén ASSZONYPATAKA (FRAUENBACH / RIVULI DOMINARUM) régi szász település volt.
A nagybányai lutheránus templom
Az erdélyi és szepesi szász kereskedőkkel sűrű érintkezésben állott, s ezek révén nagyon hamar népszerűvé vált a településen a vallásújítás mozgalma. Sylvester Erdős János, aki a wittenbergi egyetemen tanult 1529-1530 körül a Nagybányával szomszédos SZINÉRVÁRALJÁRÓL eljuttatta ide is a lutheri Reformáció tanait. Később ugyanezt tette Kopácsi István, evangélikus pap, volt wittenbergi diák, Luther Márton reformátor egykori tanítványa. Ő 1547-ben jött Nagybányára (meghívásra) és reformálta az egész várost. Innen számítjuk a Nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség megalakulásának dátumát. Ebből az időből kegyszerek, oltári kegytárgyak maradtak fenn. Fontos még az a tény is, hogy Kopácsi István alapította meg Nagybányán ugyanebben az időben Erdély első főiskoláját, a híres SCHOLA RIVULINA-t. Ebben az evangélikus közösségben a legrégebbi időkben is magyarul, németül és szlovákul hirdették az igét. A gyülekezet kezdetben német többségű volt, de magyar és szlovák híveket is számlált. A későbbi évszázadokban ez az arány megfordult a magyarok javára, és a többségükben Felvidékről érkezett szlovákok teljesen eltűntek. A majdnem kétezer kötetre rugó könyvtárban a könyvek fele német nyelvű, de találhatunk szlovák nyelvű könyveket is, valamint Bibliákat.A kezdetben keveset számláló magyar könyvészet ma már számottevően megnőtt. Az anyakönyveket kezdetben német nyelven vezették, később latinul, majd 1840-től áttértek a magyar nyelvre. A gyülekezet első saját temploma 1693-ban épült, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem támogatásával. Ez egy fatemplom volt, amelyet sajnos 1766-ban a jezsuiták földig leromboltak. Ezután néhany évig magánházakban húzódtak meg a sokat szenvedett evangélikus hívek. Az evangélikus hívek 1791-ben megkapták II. Lipót kegyelmes királyi engedélyét, amelynek alapján nyilvánosan gyakorolhatták vallásukat a városban. Később 1805 körül került sor a fatornyú kis templom építésére, amely száz évig nyújtott menedéket, erős várat az evangélikus híveknek. Ennek a fatornyú kis templomnak a helyére építették 1911-1912-ben RÉVÉSZ JÁNOS lelkész buzgó és lelkes irányításával az új templomot, amely ma is ékessége a városnak. Ezt a templomot 1912 őszén GEDULY HENRIK nyíregyházi püspök szentelte fel. Ebben a templomban találhatók a régi templom padjai, az 1886-ból származó orgona, 1901-ből eredő oltári felszerelések és a gyönyörű csillár. Ugyanitt tekinthetjük meg az 1903-ban, ifj. Iványi Grünwald Béla festőművész, a nagybányai festőiskola egykori kiválósága által festett oltárképet, amely Krisztust ábrázolja tanítványaival a Gecsemáné kertben. 1782-ben megalakul a Felsőbányai és Máramarosszigeti Evangélikus Gyülekezet, amelyek kezdettől fogva a nagybányai anyaegyházközséghez tartoztak. Ezen kívül még más szórványok is ide tartoznak mint ahogy Misztótfalu, Hadad, de már jelentősen megfogyatkozott hívekkel.
Az oltárkép (Iványi Grünwald Béla: Krisztus)
A kűzdelemteljes múltja a maroknyi evangélikus-lutheránus híveknek, az egyházközség fennmaradásáért vívott kűzdelme itt a végvárakon, bennünket is, a jelenben élő és reménykedő híveket arra kötelez, hogy őrizzük a reformáció lángját itt a végeken és a közel 300 lelkes anyaegyházközség a szórványaival féltő szeretettel óvjuk, védjük drága örökségünket. Ezt a nemes feladatot és megbizatást vállalta fel ez a maroknyi evangélikus gyülekezet az elmúlt 15 évben is, amelyhez talán segítségül az úgymond rendszervátás is hozzájárult. Ezáltal nagyobb lehetőségek kínálkoztak fel egyházi életünkben a külföldi testvérgyülekezeti kapcsolatokra, anyagi és lelki támaszokra. Így sikerült 1992-1993-ban a templomot kívül-belül teljesen felújítani, központi fűtést bevezetni, teljesen új technológiával a padok alatt fűtünk, ma is. Híveink és a külföldi testvérek ádozatkész segítségével 1994-ben teljesen felújítottuk a parókiát és ezen kívül még két bérházunkat. A gyülekezeti élet is felpezsdült az elmúlt években, rendszeres ökumenikus imahetek, ifjúsági bibliaórák, szeretetvendégségek, vendégigehirdetők látogatása került megrendezésre. Testvérgyülekezeti találkozókat szervezünk idehaza és külföldön. Megünnepeltük a nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség fennállásának 450. évfordulóját, amelyet emléktábla is jelez a templomban, valamint Révész János néhai lelkes és buzgó lelkészünk emlékére helyeztünk emléktáblát templomunk 80. jubileumi ünnepségén.
1999-ben megkezdtük a Gyülekezeti Ház építését,amely ma, hála Istennek, készen áll és gyülekezeti életünket formáló lelki műhelyeként működik, ahol vallásórákat, szeretetvendégségeket, gyűléseket, konferenciákat tartunk. Még egy nagy álmunk van, épedig felújítani egy bérházunkat, átalakítva Diakóniai Központtá, hiszen a gyülekezet meglehetősen elöregedett és szükség lenne őket felkarolni, istápolni. Ez a Ház mőködtetne majd szegénykonyhát és orvosi kabineteket, és mindazt, ami a Diakóniához tartozik. Ma a gyülekezetben kétnyelvű szolgálatokat végzünk magyar és német nyelven, főleg kazuáliákon, de vallásórán és konfirmációi oktatáson is. Imádkoznunk és dolgoznunk kell Isten szőlőjében, küzdeni, hiszen - ez a mi osztályrészünk (Révész János).
A jelenben szórványokra tagolt küzdő missziói egyházközség négy és fél évszázadnak eseményekben gazdag, tanulságos múltjára épül föl. Legyen a küzdelmes múlt záloga egy jobb jövőnk, a történelmünk nagy tanulságaibol okuljunk s merítsünk erőt és tudást a jelen szép feladatainak buzgó munkálásához, hogy e végvári Evangélikus-Lutheránus Egyházközségben sokáig hirdesse nekünk Isten az Ő kegyelmét, megtartó erejét nyújtó igéjét. Ez a mi evangélikus köszöntésunk, amivel köszöntünk mindenkit:
Erős vár a mi Istenünk!
Luther-rózsa
Luther-rózsa: az Evangélikus Egyház jelképe
János Frigyes választófejedelem pecsétgyűrűt szándékozott ajándékozni Luther Mártonnak. Spengler Lázár városi jegyzőt bízta meg a gyűrű elkészítésével. Luther Spenglerhez intézett levelében a gyűrűvel kapcsolatos elgondolásáról ezt írta:
- A kereszt legyen az első, feketén szívbehelyezve. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívből hiszünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl, s ha kell hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében. Az igaz ember hit által él, mégpedig a Keresztrefeszítettben való hit által.
Ez a szív fehér rózsa közepén legyen, annak a kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békességgel ajándékoz meg és egyenesen egy fehér üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ád, azért legyen a rózsa fehér és nem piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és angyalok színe.
Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömök kezdete. Ez azonban a lélekben és hitben már most megvan, a reménység által előre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mező körül aranygyűrű legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart és nincs vége soha, emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legenemesebb és legértékesebb fém -.
A Luther-rózsa jelentését legrövidebben egy Luther korabeli vers foglalja össze:
- Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve -
Egyházunk jelvénye ezt hirdeti: Akkor leszünk igazán boldogok, ha szívünkbe fogadjuk a keresztet. Földi életünk is a rózsa szépségéhez hasonlóan mulandó. De vár reánk a mennyei boldogság, amely végtelen, amint a Luther-rózsát körülfogó gyűrű végtelen.
fekvése
kereső
