A nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség a Kolozsvári székhelyû Püspökséghez tartozik, s egyben a Kolozsvári Egyházmegyéhez, amelynek ma Esperesi székhelye is.
A nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség a XVI. századból való, eredete visszanyúlik a Reformáció õskorába. Nagybánya, õsi nevén ASSZONYPATAKA (FRAUENBACH / RIVULI DOMINARUM) régi szász település volt.
A nagybányai lutheránus templom
Az erdélyi és szepesi szász kereskedõkkel sûrû érintkezésben állott, s ezek révén nagyon hamar népszerûvé vált a településen a vallásújítás mozgalma. Sylvester Erdõs János, aki a wittenbergi egyetemen tanult 1529-1530 körül a Nagybányával szomszédos SZIN?RVÁRALJÁR?L eljuttatta ide is a lutheri Reformáció tanait. Késõbb ugyanezt tette Kopácsi István, evangélikus pap, volt wittenbergi diák, Luther Márton reformátor egykori tanítványa. ? 1547-ben jött Nagybányára (meghívásra) és reformálta az egész várost. Innen számítjuk a Nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség megalakulásának dátumát. Ebbõl az idõbõl kegyszerek, oltári kegytárgyak maradtak fenn. Fontos még az a tény is, hogy Kopácsi István alapította meg Nagybányán ugyanebben az idõben Erdély elsõ fõiskoláját, a híres SCHOLA RIVULINA-t. Ebben az evangélikus közösségben a legrégebbi idõkben is magyarul, németül és szlovákul hirdették az igét. A gyülekezet kezdetben német többségû volt, de magyar és szlovák híveket is számlált. A késõbbi évszázadokban ez az arány megfordult a magyarok javára, és a többségükben Felvidékrõl érkezett szlovákok teljesen eltûntek. A majdnem kétezer kötetre rugó könyvtárban a könyvek fele német nyelvû, de találhatunk szlovák nyelvû könyveket is, valamint Bibliákat.A kezdetben keveset számláló magyar könyvészet ma már számottevõen megnõtt. Az anyakönyveket kezdetben német nyelven vezették, késõbb latinul, majd 1840-tõl áttértek a magyar nyelvre. A gyülekezet elsõ saját temploma 1693-ban épült, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem támogatásával. Ez egy fatemplom volt, amelyet sajnos 1766-ban a jezsuiták földig leromboltak. Ezután néhany évig magánházakban húzódtak meg a sokat szenvedett evangélikus hívek. Az evangélikus hívek 1791-ben megkapták II. Lipót kegyelmes királyi engedélyét, amelynek alapján nyilvánosan gyakorolhatták vallásukat a városban. Késõbb 1805 körül került sor a fatornyú kis templom építésére, amely száz évig nyújtott menedéket, erõs várat az evangélikus híveknek. Ennek a fatornyú kis templomnak a helyére építették 1911-1912-ben R?V?SZ JÁNOS lelkész buzgó és lelkes irányításával az új templomot, amely ma is ékessége a városnak. Ezt a templomot 1912 õszén GEDULY HENRIK nyíregyházi püspök szentelte fel. Ebben a templomban találhatók a régi templom padjai, az 1886-ból származó orgona, 1901-bõl eredõ oltári felszerelések és a gyönyörû csillár. Ugyanitt tekinthetjük meg az 1903-ban, ifj. Iványi Grünwald Béla festõmûvész, a nagybányai festõiskola egykori kiválósága által festett oltárképet, amely Krisztust ábrázolja tanítványaival a Gecsemáné kertben. 1782-ben megalakul a Felsõbányai és Máramarosszigeti Evangélikus Gyülekezet, amelyek kezdettõl fogva a nagybányai anyaegyházközséghez tartoztak. Ezen kívül még más szórványok is ide tartoznak mint ahogy Misztótfalu, Hadad, de már jelentõsen megfogyatkozott hívekkel.
Az oltárkép (Iványi Grünwald Béla: Krisztus)
A kûzdelemteljes múltja a maroknyi evangélikus-lutheránus híveknek, az egyházközség fennmaradásáért vívott kûzdelme itt a végvárakon, bennünket is, a jelenben élõ és reménykedõ híveket arra kötelez, hogy õrizzük a reformáció lángját itt a végeken és a közel 300 lelkes anyaegyházközség a szórványaival féltõ szeretettel óvjuk, védjük drága örökségünket. Ezt a nemes feladatot és megbizatást vállalta fel ez a maroknyi evangélikus gyülekezet az elmúlt 15 évben is, amelyhez talán segítségül az úgymond rendszervátás is hozzájárult. Ezáltal nagyobb lehetõségek kínálkoztak fel egyházi életünkben a külföldi testvérgyülekezeti kapcsolatokra, anyagi és lelki támaszokra. Így sikerült 1992-1993-ban a templomot kívül-belül teljesen felújítani, központi fûtést bevezetni, teljesen új technológiával a padok alatt fûtünk, ma is. Híveink és a külföldi testvérek ádozatkész segítségével 1994-ben teljesen felújítottuk a parókiát és ezen kívül még két bérházunkat. A gyülekezeti élet is felpezsdült az elmúlt években, rendszeres ökumenikus imahetek, ifjúsági bibliaórák, szeretetvendégségek, vendégigehirdetõk látogatása került megrendezésre. Testvérgyülekezeti találkozókat szervezünk idehaza és külföldön. Megünnepeltük a nagybányai Evangélikus-Lutheránus Egyházközség fennállásának 450. évfordulóját, amelyet emléktábla is jelez a templomban, valamint Révész János néhai lelkes és buzgó lelkészünk emlékére helyeztünk emléktáblát templomunk 80. jubileumi ünnepségén.
1999-ben megkezdtük a Gyülekezeti Ház építését,amely ma, hála Istennek, készen áll és gyülekezeti életünket formáló lelki mûhelyeként mûködik, ahol vallásórákat, szeretetvendégségeket, gyûléseket, konferenciákat tartunk. Még egy nagy álmunk van, épedig felújítani egy bérházunkat, átalakítva Diakóniai Központtá, hiszen a gyülekezet meglehetõsen elöregedett és szükség lenne õket felkarolni, istápolni. Ez a Ház mõködtetne majd szegénykonyhát és orvosi kabineteket, és mindazt, ami a Diakóniához tartozik. Ma a gyülekezetben kétnyelvû szolgálatokat végzünk magyar és német nyelven, fõleg kazuáliákon, de vallásórán és konfirmációi oktatáson is. Imádkoznunk és dolgoznunk kell Isten szõlõjében, küzdeni, hiszen - ez a mi osztályrészünk (Révész János).
A jelenben szórványokra tagolt küzdõ missziói egyházközség négy és fél évszázadnak eseményekben gazdag, tanulságos múltjára épül föl. Legyen a küzdelmes múlt záloga egy jobb jövõnk, a történelmünk nagy tanulságaibol okuljunk s merítsünk erõt és tudást a jelen szép feladatainak buzgó munkálásához, hogy e végvári Evangélikus-Lutheránus Egyházközségben sokáig hirdesse nekünk Isten az ? kegyelmét, megtartó erejét nyújtó igéjét. Ez a mi evangélikus köszöntésunk, amivel köszöntünk mindenkit:
Erõs vár a mi Istenünk!
Luther-rózsa
Luther-rózsa: az Evangélikus Egyház jelképe
János Frigyes választófejedelem pecsétgyûrût szándékozott ajándékozni Luther Mártonnak. Spengler Lázár városi jegyzõt bízta meg a gyûrû elkészítésével. Luther Spenglerhez intézett levelében a gyûrûvel kapcsolatos elgondolásáról ezt írta:
- A kereszt legyen az elsõ, feketén szívbehelyezve. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívbõl hiszünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl, s ha kell hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében. Az igaz ember hit által él, mégpedig a Keresztrefeszítettben való hit által.
Ez a szív fehér rózsa közepén legyen, annak a kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békességgel ajándékoz meg és egyenesen egy fehér üde rózsába helyez. Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ád, azért legyen a rózsa fehér és nem piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és angyalok színe.
Ez a rózsa égszínkék mezõben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendõ mennyei örömök kezdete. Ez azonban a lélekben és hitben már most megvan, a reménység által elõre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mezõ körül aranygyûrû legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart és nincs vége soha, emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legenemesebb és legértékesebb fém -.
A Luther-rózsa jelentését legrövidebben egy Luther korabeli vers foglalja össze:
- Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve -
Egyházunk jelvénye ezt hirdeti: Akkor leszünk igazán boldogok, ha szívünkbe fogadjuk a keresztet. Földi életünk is a rózsa szépségéhez hasonlóan mulandó. De vár reánk a mennyei boldogság, amely végtelen, amint a Luther-rózsát körülfogó gyûrû végtelen.
fekvése
keresõ
