A 458 éves nagybányai református egyházközség rövid története
Városunk keletkezése a tatárjárás utáni időkre tehető, amikor is, a mongol pusztítás után, nagyobb tömegekben bevándorló német telepesek az ország legtávolabbi vidékeire is elvitték a városi intézmény csíráit. Településünk első neve: Rivulus Dominarum (Asszonypataka).
1327
Városunkat először említi Zazarbánya néven egy csonkán maradt oklevél I. Károly király idejéből.
1347
Első ismert kiváltságlevele városunknak, mint szabad királyi város Nagy Lajos uralkodása alatt. A város régebbi kiváltságlevelei Nagy Lajos uralkodása elején tűzvész áldozatául estek.
1530 körül
Erdős Sylvester János Szinér-váraljáról eljuttatja városunkba az evangéliumi vallás elveit, melyek kedvező fogadtatásra leltek. Városunk Nagybánya elnevezése, mely háttérbe szorítja az Asszonypataka elnevezést, szintén erre az időszakra tehető.
A református templom 1960-ban
1547
A városi tanács egy határozata alapján Erdődről Nagybányára hívják Kopácsi Istvánt, a buzgó reformátort, aki itt megalapította a reformált egyházat.
1547-1691
Kopácsi István már 1547-ben, mint előbb Sárospatakon és Erdődön, Nagybányán is jeles iskolát alapított, a Schola Rivulinát. A városi lakosság és hatóság pártfogolta, a vidék buzgón támogatta, úgyhogy az iskola rövid idő alatt hat osztályú gimnáziummal összekötött akadémai tanfolyammá, azaz rendes főiskolává lett; PARTIUM ÉS ERDÉLY ELSŐ KÖZÉPISKOLÁJÁVÁ.
Lelkipásztort a reformátusok kezdettől kettőt tartottak. Ezek részére maga a város vett telket és épített parókiális házakat.
1691-1705
A XVII. Században Európa-szerte és így Magyarországon is megerősödött az ellenreformáció. 1671-ben, amikor a magyar protestáns történelem az úgynevezett gyász-tízed kezdetét jelzi, Nagybányán csupán egy katolikus lélek volt, egy András Deák nevű harmincados szolga, de ez is a református templomba járt.
Az ellenreformáció zászlóvivői a jezsuiták voltak, akik 1687-ben letelepedtek Nagybányán is.
Gróf Csáky István országbíró elnöklete alatt egy bizottság mind a három templomot a katolikusokénak nyílvánította, s a magával behozott jezsuiták gondozására bízta, annak ellenére, hogy nem létezett katolikus gyülekezet.
A protestáns istentisztelet ki lett utasítva a városból s a Híd utcán kívül, egy mocsaras, vizenyős helyen mutattatott ki mind a két testvérfelekezetnek templomhely.
A protestánsok a Híd-utcai kapun túl építettek fatemplomot. A reformátusoké már 1695-ben készen volt, erről az akkori jegyzőkönyv is tanuskodik.
A templom belseje
1705-1717
II. Rákóczi Ferenc felkelése változtatott a helyzeten. A felkelő magyar seregek elűzték a jezsuitákat és a templomokat, illetve az iskolát az 1705-ös szécsényi országgyűlésen visszadták a protestánsoknak.
1705-től tehát ismét reménységgel néztek a jövőbe a nagybányai protestánsok. De újból más idők következtek. Az 1711-es szatmári békekötés után azonnal visszatértek a jezsuiták és velük a zaklatások.
1711 október 14.-én bejött a városba Steinwille ezredes, Colonellus lovas tábornok és Du Jardin báró, 3 kompánia lovas némettel, akik három napi kegyetlen zaklatás, sőt tettleges bántalmazás árán sem tudták a templom kulcsait az öreg lelkipásztortól, Nánási Istvántól és a főbírótól, Hunyadi Istvántól elvenni.
A nagytemplom végleges elvétele 1712 január 11.-én történt. Akkor adta át a szepesi kamara megbízásából a templomot, iskolát és az azokhoz tartozó jogokat Grabovitz Jakab inspektor Lenkes Pál jezsuita páternek.
A protestánsoknak semmi jövedelmi alapjuk nem maradt, vagyontárgyaikat végleg elvesztették. Sorsuk hazaszerte részvétet keltett és különösen az erdélyi főnemességtől pénz- és terménybeli segélyt kaptak. Sok nemes, Debrecen városa, egyházkerületek és buzgó hívek áldozatot hoztak, mely lehetővé tette, hogy a régi fatemplom helyén 1715-ben egy új fatemplom építéséhez fogjanak, mely 1717-ben el is készült.
1717-1809
A fatemplomban töltött 92 év a nagybányai reformátusokra nézve nehéz megpróbáltatások ideje volt. A magyar protestáns egyháztörténelem a kort a néma szenvedések korának, a politikai pedig a nemzeti élet hanyatlása korának nevezi. Nehéz küzdelmet kellett vívni azoknak, akik sem katolikusokká, sem pedig németekké nem akartak lenni. A zaklatások egymást érték. A két lelkipásztortartást 1775-ben királyi rendelettel betiltották. A protestáns vallású polgárnak is a plébánost épp úgy kötelességük volt fizetni, mint a katolikusoknak, a városi tanácsból vallásuk miatt ki voltak zárva, eltíltották egy vegyes házasságból származó gyerek temetését.
A reformátusok 1728-ban lelkipásztori lakást is építettek a Híd-utcában. Addig a lelkipásztorok bérelt házakban laktak. Kántori lakást is építettek a lelkipásztori lakás mellé.
Lassan elkövetkezett a szabadulás és nemzeti ébredés korszaka is. Elsőnek XIV. Kelemen pápa 1773-ban eltörölte a jezsuita rendet, majd II. József 1781-ben kiadta a türelmi rendeletet, míg végül 1791-ben II. Lipót összehívta az országgyűlést, mely biztosította a szabad vallási gyakorlatot.
A nagybányai reformátusokban felébredt a vágy, hogy benn a városban kőtemplomot emelhessenek. Mivel a Szent István templomot, mely 1769-ben újból leégett nem kaphatták meg, ezért aztán a Híd-utcán a parókia mellett, több telek megvásárlása folytán szereztek alaklmas templomhelyet.
A templom alapkövét 1792-ben tették le. Építésén 17 esztendeig dolgoztak. Gyűjtöttek az egész országban. Az egyházközség a templomépítés idéjen 1700 lélek.
A templom orgonája
1809-1921
A templom tágas, szép magas kőépület. Erős, tömör falaival, merész széles boltíveivel ragadja meg az idegenek figyelmét. A torony, messzire ellátszó kupolás fedelével, gombjával, csillagjával és nagy szélvitorlájával méltán feltűnik. A debreceni református nagytemplom tornyaihoz hasonlít, de azoknál vékonyabb lévén magasabbnak, szebbnek és stílszerűbbnek látszik. Messze vidéken ritkítja párját.
Habár az átépítés nem volt befejezve, a szentelési ünnepélyt 1809-ben, épp Szent István napján tartották meg. Az istentiszteletet Kis Mihály esperes és Villás János helybéli lelkipásztor végezte. A torony falai ekkor még csak a fallal egyenlő magasságig értek. A mostani magasságra 1836-ban emelték.
Nagy gondot okozott a hatalmas zsindellyel fedett tetőzet, mely beázott és emiatt a boltozatok és külső falak is sok kárt szenvedtek. 1853-ban a megromlott helyeket újrazsindelyezik. 1877-ben és 1883-ban teljes külső és belső javítást végeznek, a torony kupoláján is. 1908-ban a zsindelytetőt eternit palával cserélik fel.
Harangokat 1814-ben, 1815-ben, 1847-ben, 1892-ben és 1906-ban öntöttek. A ma is meglévő 21 mázsás harangot 1892-ben egy kegyes özvegy nő, Szűcs Erzsébet öntette, Walser Ferenc budapesti harangöntővel. A harangon a következő bibliai mondat olvasható: Dicsérjétek a mi Istenünket minden ő szolgái és akik félitek őtet, kicsinyek és nagyok. Jel XIX. 5. oldalán ez a vers áll:
Érc hangom ha imára hív,
Halandó emberek!
Az áhitatnak szárnyain
-Áldozni szent oltárain-
Istenhez jöjjetek.
Hozzá. Ki az örök Való
Igaz tökély, eszményiség;
Példázza őt előttetek
A hit, haza, emberiség.
Sajnos, az 1906-ban öntött két kisebb és egy, a múlt században öntetett harang az első világháborús rekvirálások áldozatául esett.
Az orgonát 1828-ban Diószegi Sára készíttetett, mely 1891-ben közadakozásból felújjítatott, Országh Sándor orgonakészítő által.
Mindezen munkák mellett jut erő arra is, hogy a Híd utcában 1860-ban egy emeletes egyházi iskolát építsenek, melyhez szomszédos telket Szilágyi István ajándékoz. Az áldozatos ingyenmunkát Szobonya Károly gondnok vezette. Az iskola alapköve 1859-ben tették le, az északkeleti szegletkőbe emlékirat lett helyezve.
Nagybányai református egyházközségünk, mint Magyarország szerves része, az első világháború befejezéséig, a Tiszántúli Református Egyházkerület kötelékébe tartozott, Debrecen városának püspöki székhellyével.
A trianoni békekötés után Nagybánya és vele egyházközségünk Romániához csatoltatott. Az 1921. augusztus 16.-án Nagyváradon tartott értekezlet értelmében, ahol kimondták a Királyhágómelléki Református egyházkerület megalakulását, Nagyvárad püspöki székhellyel, egyházközségünk az újonnan létrejött egyházkerülethez tartozik.
1921-1945
Az I. Világháború befejezése után kerül újra szóba a templom elodázhatatlan felújítása. A templom tatarozása Szaplonczay Bertalan lelkipásztorsága alatt végeztetik. A munkákat 1923. augusztus 20.-án kezdik el és 1924. tavaszán fejezik be, kívül-belül megújítva.
Az iskolaügy terén nagy fordulat áll be 1920-ban, amikor a presbitérium elhatározza az 1901-ben megszüntetett iskola visszaállítását.
A református egyházra újra nagy feladat hárul: Krisztus evangéliumának hírdetése anyanyelvünkön és magyarságunk megőrzése az idegen környezetben.
A két világháború közötti időszakra jellemző, hogy a gyülekezet lélekszáma állandóan növekszik. Így a második világháború végén a nagybányai reformátusok száma meghaladja a 3000 lelket.
Megindul és kifejlődik egyházküzségünkben a belmissziói munka: vasárnapi iskola, nőszövetségi munka bibliakörrel, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és Leányegyesület. 1924-től állandó jellegűvé válik az énekkar, Veress Ferenc kántortanító vezetésével.
Az új templom
1945-1989
1944 október 17.-én a II. Világháború frontja elérte Nagybányát is. Sok református már elhagyta a várost így már a presbitérium sem volt teljes.
Így indult ismét egy nehéz korszak egyházunk életében.
Az államhatalom hivatalosan ateista elveket vall, így e korszakban az egyház az ideológiai harc és nacionalista törekvések célpontjává lesz. Megtűrik ugyan egyházunkat, de minden eszközzel a vallás és főleg a magyar református egyház felmorzsolására törekszenek.
A templom ismét felújításra szorul. Tőkés Béla lelkipásztor beiktatása napján, 1955 december 18.-án már felhívja a gyülekezetet a fejújítás megindítására. A gyülekezet bebizonyítja áldozatkészségét és három év alatt feújítják a templomot kivűl.
Az egyházközségünket az egyre növekvő lélekszám jellemzi, elérve a 8000 lelket. Mégis az istentiszteleteken sok olyan fül vett részt, akik felügyelték az igehirdetéseket.
1962-ben kiköltöztették a parókiát és a lelkipásztori lakást is, az elvett helyiségehez csatolva az államosított iskolát. 1969-1970-ben elviszik egyházi levéltárunk legjelentősebb részét.
1978-79-ben végzi a gyülekezet a templom tetejének lemezzel való befedését, úgyszintén lemezelték a torony kupoláját is. Ugyanekkor a városi hatóságok kötelezik az egyházat a teljesen tönkrement toronyóra kicserélésére is.
1980-ban következik a templom belső felújítása és ez alkalommal épül fel a templom előcsarnokát a belső tértől elválasztó fal is. 1984-ben a gyülekezet elvégzi a templomi padsorok kicserélését is.
Az egyre növekvő lélekszám, mely már meghaladta a 9000 lelket, egyre érleli egy új templom felépítésének a gondolatát.
1989-ben az egyházközség hozzákezd a templom udvarán, a Kispénzverő utcára néző parokiális épület felépítéséhez, hogy a jövőben ne kelljen bér fizetésére szorulni.
1989-máig
Az 1989-es decemberi politikai események ismét döntő befolyást gyakorolnak egyházunk életére is. Megdől az ateista diktatúra és ehhez Isten eszközül Tőkés László temesvári református lelkipásztort használta fel.
Egyházközségünk presbitériuma 1990-ben módósítja a felépítendő parókia tervét, kétemeletesre növelve azt.
1991. év végére sikerül tető alá hozni az épületet, a belső munkálatok nélkül. Az építkezés Szász István segédlelkipásztor felügyelete mellett történik.
Istentiszteleteink látogatottsága jelentősen megnő, hogy nagy ünnepeinken templomunk szűknek bizonyul. Az addig is csendben működő nőszövetségi munka új erővel indul. 1993-ban a Nőszövetség pályázaton megkap az Illyés Alapítványtól egy összeget, a volt református iskola pincéjének egyik részében, egy közösségi otthon létrehozására, mely összeg segítségével, az egyháztagok áldozatos munkája következtében létrejön egy pinceotthon, melyet egyházközségünk reformátoráról, Kopácsi Istvánról, neveznek el. Megkezdi tevékenységét az Ifjúsági Keresztyén egyesület is. Az énekkar Décsey Zoltánné vezetésével, jelentős ünnepeinken, helyi, hazai és külföldi rendezvényeken bizonyítja magas színvonalát, énekkel is dícsérve Istent.
Nógrádi Béla esperes a külföldi egyházakkal kiépített kapcsolatok által, szolgálatokat vállal ezekben a gyülekezetekebn. A németországi Veldhauseni református gyülekezettel szoros testvéri kapcsolatot épít ki. Ezek a szolgálatok és testvéri kapcsolatok számos adományokat eredményeznek. Nógrádi Béla esperes, Isten akaratát látva a személyén keresztül érkező adományokban, a presbitérium elé terjeszti egy második templom és gyülekezeti központ felépítésének tervét, melyet örömmel fogadnak.
Az egyház a templomépítés céljából a Republicii sugárút 9 szám alatt kap telket. A munkát már 1991 őszén elkezdik a telek megtisztításával és az alapozás előkészítéséval, egyidejűleg felfüggesztve a parókia ház befejezését.
A templom alapkövét 1992 augusztus 23-án teszik le, pontosan 200-ik évfordulóján első templomunk alapkőletételének.
1996 augusztus 9.-én felavatják az új templomot. A rendezvényen részt vett Dr. Tőkés László királyhágómelléki püspök és sok más kiemelkedő hazai és külföldi vendég.
1997 január 1-től megalakul a Nagybányai református Újvárosi egyházközség, megválasztott presbitériummal és gondnokkal.
Azonban még sok teendő várt az egyháztagokra. Az Óvárosi templom felújjítása ismét napirendre került, a pénzhiány miatt azonban csak 2004-ben sikerült megkezdeni, javítása még mindig folyik Kádár Miklós lelkipásztor felügyelete alatt.
fekvése
kereső
