Láposbánya

Láposbánya a mai Máramaros megyében, Nagybányától közvetlenül északnyugatra fekvő település.

Láposbánya a Láposi völgy ősi bányászó helye volt. A pápai tizedszedők adólajstromában már 1332-ben szerepelt neve.

1490-ben Lapusbánya, 1493-ban Lapysbanyaként írták nevét.

Részben Szinér várához tartozott, részben pedig Nagybányáé volt.

1329-ben Károly Róbert királytól Nagybánya városa kapott rá királyi adományt.

Láposbánya a Kálvária felől nézve

Láposbánya, a két patak mentén elterülő település, a környék egyik legrégibb bányaközpontja volt. A Lápos és Verespatokok mentén nyíltak sorra hajdanán a bányák, hiszen a Tirnicza-hegy arany és igen gazdag ezüst tartalékai vonzották a befektetőket.

A kincstárnak is voltak itt kohói, azonban amikor a fernezelyi telepet megnyitották, ezeket beszüntették.

1475-ben a Bélteki család nyert rá adományt.

A meggyesaljai Moróczok után a birtokot a Báthoryak örökölték, akik Herberstein Felicián-nak adták bérbe.

A Kálvária kápolna

A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg. A 19. század maradt a Károlyi család birtoka.

A 20. század elején főbb birtokosa a királyi kincstár, és Nagybánya városa volt.

Láposbánya a trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegyéhez tartozott. 1968-tól pedig Máramaros megyéhez került.

A 2011-es népszámlálás szerint 1686 lakosa van, amelyből 520 magyar.

A római katolikus templom

Fontos templomai:

 -   Római katolikus templom - 1826-ban készült.

  -  Görögkatolikus templom - 1804-ben épült.

Láposbánya (románul Băița) nem keverendő össze a többi településsel, amelynek nevében szerepel a Lápos utótag: Hagymáslápos (Lăpușel), Magyarlápos (Târgu Lăpuș), Oláhlápos (Lăpuș), de Erzébetbányával sem (amelynek román neve Băiuț).

 Láposbányai domboldal

A láposbányai búcsú Kisboldogasszony ünnepén