Felsőbánya

 

Felsőbánya híroldala:

www.felsobanya.info

 

Felsőbánya rövid története

Felsőbányának és környékének első benépesítőit a környék hegyeinek ércei, főként arany- és ezüst- érctartalma vonzotta e vidékre.

Nevét 1329-ben említette előszört oklevél Medius Mons néven.

1360-ban montana nostra Mittelperg dicta, 1347-ben, 1412-ben Medius Mons, 1384-ben, 1406-ban civitas Medii Montis, 1390-ben,1452-ben, 1455-ben civitas Felsevbanya, 1523-ban opp. Felsőbánya, 1888-ban és 1913-ban Felsőbánya néven írták.

IV. Béla szász bányászokat telepített ide, akik itt virágzó bányatelepeket alakítottak ki, városi jogait 1327-ben Károly Róberttől nyerte.

A bányaváros története a középkorban szorosan kapcsolódott Nagybányához:

1329-es oklevelekben Nagybánya (Asszonypataka) és Felsőbánya (Középhegy) mint közös bíró alatt élő városi hatóságok szerepeltek. Az 1333–1335 évi pápai tizedjegyzék pedig mindkét helyről, mint külön plébániával bíró városról tett említést.

Mindkét település: Felsőbánya és Nagybánya területe is eredetileg a szatmári várhoz tartozott s így királyi birtok volt, de Szatmárhoztartozott a 13. század közepéig az összes nagy erdőség is, melyek Szatmár vármegye keleti részét és Kővár vidékét borították.

A város pecsétje a középkorban

A Máramaros határán, a Nagybánya-hegy alatt elterülő bányász-község - amelyet Közép-hegy-nek, latinul Medius Mons-nak és Civitas de medio monte-nek neveztek - alapítását tekintve valamivel megelőzte a Kereszt-hegy tövében keletkezett Asszonypataka(Rivulus Dominarum) alapítását, mely nevét később a mai Nagybánya névvel cserélte fel; Közép-hegyből pedig Felsőbánya lett.

1374 Nagy Lajos király adta ki Felsőbánya első kiváltságlevelét, mely kimondta, hogy mind Asszonypatakának, mind Közép-hegynek bányászati rendtartását egységes alapra fekteti, közös kamara-ispánt állít a két város élére és lerakja a vidék bányajogának alapját. Az oklevél a várost ősi, emlékezet előtti időtől (a tempore im memoriali) fennálló k&