Együtt ünnepelt a nemzet!

| Vélemények 1 | Nyomtatom | A+ | A-

„Gloria Victis!”, azaz: „Dicsőség a legyőzöttnek!” – ezzel a címmel szervezte meg – immár 25. alkalommal – a budapesti Rákóczi Szövetség az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 61. évfordulója alkalmából, hagyományos emlékünnepségét, amelyre – mint minden alkalommal – idén is a forradalom kiindulási pontján, a budapesti Műszaki Egyetem központi épületében került sor.


A 2017. október 21-23. között zajló rendezvénysorozatra – melynek helyszínei Eger, Recsk és Budapest székesfőváros voltak – a Kárpát-Haza minden szegletéből jöttek diákok és egyetemi hallgatók, hogy részesei lehessenek nemzeti ünnepünk magasztos hangulatú eseményeinek.

Beszámoló:

Az indulás

    A nagybányai Turul-Sas Hagyományőrző Egyesületet (T.S.H.E.) képviselő, 10 fős kis csapatunkat (Almási Blanka – Nagybánya, Balogh Brigitta Sarolta – Nagybánya, Bobolog Klára és Bobolog Krisztián – Koltó, Jenei Szilveszter Attila – Hosszúmező,  Habina Róbert – Felsőbánya, Mánc Lóránt – Nagybánya, Mátyás Dalma – Szamosardó, Sebő  Dalma – Szinérváralja, valamint – a sajtó képviselőjeként – alulírott, Nagybányáról), a máramarosszigeti  Leöwey Klára Elméleti Líceum, valamint dési és besztercei diákság, és a nagybányai 015. számú, gróf Teleki Sándor cserkészcsapat képviselőit (Krizsán Attila kíséretében) szállító kényelmes autóbusz október 21.-én, délelőtt indult útnak a Teleki Magyar Házzal szembeni parkolóból  – Máramarossziget érintésével – a hevesi megyeszékhely, Eger irányába.  A csapatunkat  elkísérte Varga Orsolya, a  Petőfi Program ösztöndíjasa is, aki a „cívis városból”, Debrecenből érkezett Nagybányára.

   A trianoni gúnyhatárt – hosszas várakozást követően – a történelmi Szatmár vármegye területén, a Pete-Csengersima határátkelőnél léptük át, többünknek magyar útiokmány lapult a zsebében...

A fogadtatás

    A várakozás miatt, némi késéssel érkeztünk az esős időben Egerbe, ahol bentlakásokban szállásoltak el minket a szervezők.

    A regisztrációt követően, mindenki kapott egy-egy programfüzetet, valamint ajándék „rákóczis” pólót, golyóstollat és egy-egy könyvet (Haltzl József elnök „1956-os NAPLÓ” című kötetének 2. (javított) kiadását, melyet a tavalyi, 60. évforduló kapcsán jelentetett meg az 1956-os Emlékbizottság). A vacsorát követően a megnyitóra, majd pedig táncházra került sor.

 

A magyar mártíromság emlékhelyén

   Másnap, október 22.-én – a reggeli elfogyasztását követően – az Egertől 27 kilométernyi távolságra fekvő Recsk-re, az ÁVO pribékjei által felügyelt, szomorú emlékű büntetőtábor múzeummá alakított területét (Recski Nemzeti Történeti Emlékpark) látogattuk meg, ahol a cion-kommunista Rákosi-rendszerrel szembeszálló magyar ellenállókat tartották fogva embertelen körülmények között, és ahonnan mindössze egyetlen embernek sikerült külföldre  szöknie. Már az egykori tábor bejáratánál, a szögesdrótra felkötözött sok-sok nemzetiszínű szalag és koszorú látványa is megindító, és könnyet csal az érző magyar ember szemébe...!  Az emlékparkban – az egykori tábor története mellett – a fogvatartottak sanyarú életkörülményeit, az általuk készített tárgyakat (fapapucs, cigarettatárca stb.) is láthattuk, valamint evőeszközt és csajkát, melyben kevés és silány tápértékű étküket fogyasztották. Az ÁVO-s verőlegények eközben meglehetősen jól táplálkoztak, s gyakran minden különösebb ok nélkül rúgták, ütötték a foglyokat. Külön büntetés járt például azért, ha a fogvatartottak megpróbáltak élelmet – például szalamandrát – szerezni...  Néhány barakk mellett, egy őrtorony maradt meg az egykori tábor épületeiből, az áldozatok emlékét pedig emlékmű őrzi.

 

A pesti srácok emlékezete – tündöklő fáklyák fényében

    A következő állomás a székesfőváros, Budapest volt, ahol – a Stoczek Menzán – ebéddel vártak minket, majd részt vehettünk a Műegyetem központi épületének aulájában megtartott emlékünnepségen, melyre nagyon sokan eljöttek. Jó volt látni, hogy a magyarok nem feledik hőseiket – éljenek bár a trianoni gúnyhatáron belül, vagy azon túl...! A több, mint hat évtizednyi idő eltelte ellenére, a forradalom lángját fellobbantó egykori hallgatói gyűlés számos résztvevője tisztelhette még meg jelenlétével az ünnepélyes eseményt – vidékről is, de sokan külföldről érkeztek... Azon az akkori gyűlésen kerültek felolvasásra a Műegyetem hallgatóinak 16 pontba foglalt követelései! Örvendetes volt tapasztalni, hogy ennyi ötvenhatos résztvevő van még az élők sorában! Az idős emberek felálltak a bevonuláskor a terembe hozott szimbólum, az ötvenhatos lyukas zászló előtt!

   Az egyetem zenekarának kíséretével, közösen elénekelt Nemzeti Imánk után, Józsa János rektor üdvözölte a jelenlévőket, méltatva a forradalmi eseményeket, melyeknek megidézésében Ferenczi György és a Rackajam segített, akik Gérecz Attilának, a forradalom mártír-költőjének egyik megzenésített versét adták elő.

   Ünnepi beszédet mondott Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, aki megosztotta a hallgatósággal, hogy a forradalmi események idején – fiatal gépészmérnök-hallgatóként – maga is aktív résztvevője volt az akkori történéseknek, melyekre mai napig élete legfőbb eseményeiként emlékezik... Mint mondotta, éppen ezért határozta el a Rákóczi Szövetség elnökévé való megválasztását követően, hogy a szervezet névadójának szellemisége által áthatva, elevenen kell őrizni a magyar szabadságharc emlékét. Ezzel a céllal tartják minden esztendőben a Műegyetemen a már hagyományos ünnepi megemlékezést, melybe – mint elhagzott – immár hatodik esztendeje a fiatalokat is sikerült bevonni.

   Az elnök beszédében kitért arra is, hogy idén mintegy kétezer diák és egyetemi hallgató jelent meg a megemlékezésen, majd felsorolta a Kárpát-Haza azon településeit, amelyek képviseltették magukat az idei ünnepi megemlékezésen! Szavait a hallgatóság tetszésnyilvánító tapsa kísérte.

   Ezt követően, Simicskó István honvédelmi miniszter szólt a hallgatósághoz, aki köszönetét fejezte ki, hogy részt vehet az eseményen, és szólhat az egybegyűltekhez.

   Beszédében kitért azokra a nemzeti sorstragédiákra, amelyek a magyar nemzetet sújtották a vészterhes húszadik század folyamán.  A magyar nép szabadságvágyáról szólva, a miniszter a Deák Ferenc, a „Haza Bölcse” által a magyar köztudatba bevitt, híres gondolatot idézte, mely szerint: Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”

Szabadságunkat, szuverenitásunkat meg kell védenünk ma is azokkal a brüsszeli erőkkel szemben, akik nem értik, hogy az európai értékek, a kontinens léte a keresztény kultúra hagyományaira épül.” – hangsúlyozta beszédében a miniszter.

   Az ünnepi megemlékezés végén, felcsendült Ludwig