Hamvazószerda: kapu a nagyböjtbe

„Emlékezzél ember, hogy por vagy és porrá leszel” – mondja a pap hamvazószerdán, miközben az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamvaival keresztet rajzol a hívek homlokára.

Schönberger Jenő püspök hamuval hinti meg a hívek homlokát

Hamvazószerda a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő időszak első napja: kezdődik a megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve szenvedésének idejéről. Ilyenkor a keresztény ember eltávolodik a test örömeitől, és többet foglalkozik a lelkével, igyekszik megszabadulni a bűneitől.

A hetedik századtól vált szokásossá a bűnbánati felkészülés. Ezen a napon, az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

A hamvazószerdai liturgia így az őskeresztény hagyományt idézi. II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg, a szokás pedig mindmáig fennmaradt. A hamuval-hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.