Demény Péter: Bivalyok

Ziffer Sándor képe alá

Úgy fekszenek a bivalyok,
darabonként a pocsolyában,
mint négy-öt szarvas sziklafok,
négy lassú most a sársohában,
négy reménytelen reménység,
négy mindig-levő mozdulatlan,
reped a kép, szakad az ég
ebben a nagy-kép-pillanatban, 
nincs már más, csak a fekete,
ahogy fekszik négy, legel kettő,
itt alig van másnak tere,
csak bivalyt adott a teremtő,
szelet eget, falat vizet
és sok bivalyt mindenkinek.