Májusi séta a 118 évvel ezelõtti Nagybányán

1896-ban, május elején a Nagybányára érkezett festõk elsõ benyomásai kedvezõek voltak. A nagybányaiak vendégszeretete, a festõi tájak, az idõjárás egyaránt szerepet játszott abban, hogy a magyar és a külföldi mûvészek jól érezték magukat a bányavárosban. Bár májusban viszonylag bõséges, 106 milliméter csapadék hullott a bányamedencében, néhány nap kivételével az idõjárás kegyes volt a mûvészekhez.

A Nagybánya és vidéke május 10-i számában így tudósított a festõk érkezésérõl: „Csupa öröm az egész hét. Kedden megjött az elsõ mûvészcsapat, szerdán a második.”

Derült idõben várták a helybeliek a vasútállomáson a „kávédarálót”, amellyel a „piktorok” Nagybányára utaztak. Hollósyt „nagyszakállú öregúrnak” képzelte el az újságíró, ezért tudósításában csodálkozva jegyezte meg, hogy „íme a mester egy hollófürtû, tüzes szemû, kedves ifjú ember, aki legbizalmasabb barátságban áll tanítványaival, s aki maga is inkább tanítványnak néz ki.”

A ligetet minden évben május közepén nyitották meg. 1896. május 17-én ragyogó napfényben hullámzott le-fel a tömeg az árnyas, virágillatos sétányokon. Bár a bányászzenekar csak öt órakor kezdte a hangversenyt, a pódium körül már két órakor minden helyet elfoglaltak. A vendéglõben a vendégek fele állva evett-ivott, mert az asztaloknál már nem kaptak helyet. Mindenki mosolyogva, tapsolva köszöntötte a néhány elõre lefoglalt asztalnál ülõ festõket.

Pongrác, Szervác és Bonifác, a fagyos szentek némi késéssel, május 20-án érkeztek meg Nagybányára. A mûvészek néhány napig dideregve festettek a szabadban, majd ismét mediterránkék égboltról szórta a nap aranysárga sugarait a Klastromrétre.

Thorma János egy meleg, nyárt idézõ napon, május 25-én érkezett a bányavárosba. 28-án, egy csillagfényes, enyhe estén fáklyás, zenés felvonulásban gyönyörködhettek a festõk.

A nagybányai festõtelep megalakulásának 118. évfordulóján felidézek egy olyan adomát, amelyet  több mint negyven éve hallottam Balla Józseftõl.

Egy nagybányai polgár egy olyan festményt rendelt meg Thorma Jánostól, amely egy bányabejárat elõtt beszélgetõ  bányászokat ábrázol.

A festmény átadásakor a polgár felháborodva ezt kérdezte:

- Hol vannak a bányászok?

- Amikor a festményt készítettem, a bányászok már bementek a bányába - magyarázta mosolyogva  a festõ.

Boczor József

(Bányavidéki Új Szó)