Mint élő kövek – Szent Márton oltalma alatt alló Kárpát-medencei közösségek találkozója - Pannonhalma

Szent Márton hegyére zarándokolt kis csapatunk, hogy ebben az emlékévben megszervezett találkozón vegyen részt. Márton püspök példáját követve mi is, a nagybányai Háló-mozgalom, szerettük volna megismerni az egyház imáját a zsolozsmát s közelebb kerülni ennek imádságos gyakorlatához.

Az ünnepi Szent Márton-év jelmondatát felhasználva  ,,Közösségben vagyunk,, a szervezők egy csodálatos programot állítottak össze melynek mi is részesei lehettünk.

Az első előadás melyet Fekete Ágnes református lelkész tartott rávilágított egy számunkra nagyon fontos tényre miszerint az ember egy közösségi lény de közösséget egyedül csak az Istenre figyelők tudnak alkotni. Ugyanakkor egy csodás hasonlattal tette számunkra érthetővé, hogy az Egyház egy vonósnégyes-melyben egységben kell tudni jelen lenni, hiszen ez egy zenekar mely nem rólunk hanem általunk szól.

Balázs atya három csodálatos képpel próbálta szemléltetni a Szentírás üzenetét – a közösségi lét az ember életében.   Az első kép a Teremtés könyvének bemutatását tette lehetővé, mely szerint az ember kapcsolatra teremtett lény a világban, de ugyanakkor küldetése, hogy Isten szelíd uralmának legyen a képviselője a földön.  A második kép az emauszi tanítványok történetét akarta bemutatni, az ember élete gyakran tele van sivatagos homokkal, de akkor is van mit adni és kapni a másiktól. Istennek története lett az emberrel, ezáltal életünk közösségi esemény lett, fontos hogy megosszuk egymással gondolatainkat.                      

A harmadik kép címe – A bűnösök lakomája – rávilágított arra a tényre, hogy a közösség nem csak az ünnep helye hanem a kiengesztelődésé is, hiszen Jézus a gyűlölet estéjét átváltoztatja a szeretet és kiengesztelődés estéjévé. A szentmise valósága, hogy Jézus újra és újra leül velünk az asztalhoz.

A harmadik előadó Varga László atya magával ragadta a hallgatóságát őszinte egyedi szemléletével, miszerint Szentlélek nélkül nem megy, tudnunk kell megélni a jelenlétet profán helyzetekben is. Ugyanakkor rávilágított arra is, hogy a csend a szív barátja, nekünk pedig készen kell lenni meghallani mit mond ez a hang.  Minden közösségben szükséges lenne  a minőségi együtt  töltött időre, szenvedélyesen résztvenni a feladatokban, hiszen tanítvánnyá csak az tehet másokat is aki maga is az, megengedi hogy átváltozzon egész élete, mert megfertőzni másokat az evangéliummal csak akkor sikerülhet ha mi magunk is fertőzöttek vagyunk. Miközben átadjuk a tapasztalatunkat minket is munkál a Szentlélek és nem  szabad feladni akkor is kell beszélnünk ha nem hallgatnak meg. Napjainknak jellemző vonása, hogy olyanokat akarunk megetetni akik nem éhesek ezért fontos lenne először a vágyat felkelteni, elérni az éhség állapotát ezt pedig tapasztalataink átadásával tehetjük meg. A szombati nap folyamán egy kerekasztal beszélgetés során elhangzott néhány alappillérnek is felfogható gondolat miszerint nagyon fontos, hogy hitelesek legyünk, tegyük félre az alakoskodást, a közösségi tagokat elfogadni olyannak amilyenek, a realitást felismerni és a fölösleges illúziókat leépíteni. Találó volt a gondolat amit egyik beszélgetőfél mondott: - hosszú sor látható a templom felé vezető úton, de csak egy ember megy az Isten felé vezető úton.

E csodás három nap alatt ugyanakkor résztvevői lehettünk a bencés apátság reggeli, déli és esti imáinak, szentmisén vehettünk részt. Együtt imádkozhattunk és átadhattuk magunkat a gregorián ének meditativ átélésének. Megható pillanat volt amikor a szervezők összegyűjtötték a résztvevők által hozott köveket, megszentelték és átadták azokat az új templom megépítésének alapköveiként. A Kárpát-medence minden vidékéről egybesereglett résztvevők kiscsoportos beszélgetések alkalmával oszthatták meg gondolataikat egymással.                       

E pár nap alatt a találkozás igazi mélységeit élhettük át, egy csodálatos helyen mely nagyban hozzájárult az elmélyült áhitathoz de ugyanakkor útravalóval is ellátott bennünket mert ebben az ajándékozó közösségi találkozóban végül mi lettünk a leginkább megajándékozottak.

Laurán Angéla

(Nagybányai Háló Mozgalom bogozója)