DEMÉNY PÉTER: Évforduló

Húsz éve haltál
meg, nagyi. Én húsz éve
számolom az éveket, talán
abban reménykedem, tévedés
volt az egész. 
A világ megcsonkul, újra
összerakom, próbálok
úgy viselkedni, hogy méltó
legyek hozzád, pedig szerettél
méltatlanul is.
Délutánonként
nézlek Tusnádon egy kitömött
medve előtt: hová lettek a fekete-fehér
emlékek? 
Pedig élsz, szentségelsz, simogatsz,
ahogy a legnagyobb asszonyok és
anyák, rám nézel, hogy egy lej se
marad a zsebemben, 
Petike, mondod.
Medvék morognak mellettem,
fekete-fehér vágyakozások,
térdem nyoma fellegsírodon.