Mályfa (májusfa) állítása az „eladólányok” kapujába

A múlt század elején kedves szokás volt Magyarláposon az ún. „mályfa” állítása május elseje éjszakáján. A fiatal, sudár-egyenes, 2-3 m magas nyírfa-csemetét a legények kiválasztották, kivágták, szekérre rakták és így hozták a Nyíres nevû domboldal hatalmas erdejébõl. Maradt ott még bõven fa, legalább kiritkították a sûrûséget.

Megbeszélték a csoportok, melyik fiú melyik lánynak a kapujára erõsíti a nyírcsemetét, így nem történt nézeteltérés...

Megfogadtak zenészeket, mert ez az esemény „éjjelizenével” járt. Nem sok lánynak volt része ebben a „kitüntetésben”. Az illetékes család ablaka alatt felcsendült éjfél táján a dal: „Csak egy kislány van a világon...” Jól emlékszem mindenre - úgy 4-5 éves lehettem -, amikor két eladósorban levõ nagynéném részesült ebben a megtiszteltetésben. (Édesanyám két húgáról van szó.)

Ha az ifjú megfelelt a család elvárásainak, elfogadták (ha nem, nem), háromszor gyufát gyújtottak a szobában. Ez volt a jel.

Reggel boldogan vették szemügyre az ajándékfát, mert ágai között apró meglepetések rejtõzködtek.

A következõ vasárnap mûsoros elõadás volt, amit a helybeli fiatal amatõr színjátszók rendeztek. Színvonalas színdarabbal, énekes-verses összeállítással készültek erre a napra. Hosszú lenne felsorolni a címeket. Pl.  A bor, Falu rossza, Élet az uborkafán stb.

Elõadás után bált rendeztek, ahol mi, gyermekek - soron kívül - részt vehettünk ezen az emlékezetes eseményen.

Mindenkinek volt párja, harag nem esett, verekedésre nem emlékszem. Együtt mulatott magyar, román, zsidó a legnagyobb egyetértésben.

Közben a szülõk a bálterem falai körül felállított asztaloknál szórakoztak, tréfálkoztak, az otthoni „batyu”-ból kinálgattak, falatoztak, koccintgattak. Egyesek bizony pleytkáltak. Megszólták a „petrezselymet áruló” leánykákat, de ilyen kevés volt.

Éjfél után elálmosodtunk, mások is elfáradtak, így: „...Véget vetnek a zenének, Hazamennek a legények...”, nem csak a legények, de mindenki!

Hiszen hétfõn munkanap van, helyt kell állni ott is. (Nem csak a bálban.) Az önfeledt ifjúság észre sem vette, hogy vészterhes, sötét felhõk gyülekeznek Európa felett. Közeledik ránktörni a gyilkos, értelmetlen II. világháború...

Csornainé Breuer Erzsébet, Magyarlápos

Bányavidéki Új Szó