Kelemen Hunor: idén is megvédtük a magyarokat!

INTERJÚ

Májusban, egy másfél éves történelmi választási sorozat után ünnepelt az RMDSZ, ma viszont sokan csalódottak. Most is úgy látja, van mit ünnepelni?

Az ünnepi időszak mindig gyorsan lejár, és kezdődik a munka. Tavaly három választáson, idén az elnökválasztáson bizonyítottuk: erősebb közösség vagyunk, mint ahogy sokan gondolják, és döntő részünk volt abban, hogy ma nem Simonnak hívják Románia elnökét. Ez ma is siker: az erdélyi magyar közösség sikere. Kormányzati elképzeléseink egy teljes ciklus után lesznek számonkérhetőek rajtunk. Most egy nagyon nehéz út elején tartunk, nincs ünnepi hangulat.

Sokan azt mondják: „legyőztük a szélsőségeseket, de rosszabbul élünk, mint egy éve”. Csak ígéret volt, hogy egy építkező időszak következik?

Mi is reméltük, hogy a magyarellenesek veresége után nyugodtabb évek jönnek, amikor két kézzel építkezhetünk. Ehelyett az lett, hogy az egyik kezünkkel továbbra is védekeznünk kell. A szélsőségesek ma is erősek, és ha rajtuk múlna, a magyar intézmények, iskolák, települések, megyék lennének az első áldozatok. Nekünk minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy ne kerüljenek hatalomra. És közben a mindennapi gondokra is választ kell adnunk.

Azt mondták: józan ész, méltányosság. Ehhez képest adóemelés, megszorítások, drágulás lett.

A kampány idején még nem lehetett sejteni, milyen szétzilált költségvetést örököl a következő kormány: tízmilliárdos hiány, romló gazdasági teljesítmény. A legsürgősebb teendő az ország fizetésképtelenné válásának megakadályozása volt. Ha nem tudjuk megakadályozni, jön a Nemzetközi Valutaalap, és az 24%-os ÁFA-t, brutális leépítéseket, nyugdíjak csökkentését jelentette volna. Az adóemelés, bár nem szívesen léptük meg, elkerülhetetlen volt. De közben elértük, hogy az alapélelmiszerek ársapkája megmaradjon, és a válság árát ne csak a kisemberek fizessék.

Miért lett tagja az RMDSZ a kormánynak?

Nincs alternatíva az AUR-ral szemben. Én nem vagyok elégedett sem a koalíció működésével, sem az intézkedések sorrendjével. Sokszor csak mi mondjuk ki egyértelműen és bátran, ha valamit másképp kell csinálni. Sok a halogatás, lassan születnek a döntések. Az intézkedések sorrendje egyértelműen rossz, de az idő szorítása miatt nem volt alternatíva. A helyes sorrend szerint az általános adóemelést megelőzi a kiváltságok megnyirbálása és az állami fogyókúra elkezdése – hogy az emberek lássák: magunkon kezdjük a megszorításokat.

Lehetett volna azt mondani, hogy elbújunk a felelősség elől, ellenzékbe megyünk, és majd elviszi más a balhét. De akkor kevesebb esélyünk lett volna megvédeni a magyarokat. 

Ha egy magyar ember azt kérdezi: mit intézett el nekem az RMDSZ, mi a válasza?

Megakadályoztuk a magyar megyék megszüntetését és a kistelepülések kényszerrel történő összevonását, tehát a közösséget a teljes kiszolgáltatottságtól védtük meg. Megmentettük a magyar iskolákat az összevonástól, és tíz év után újraindult a marosvásárhelyi katolikus líceum is. Elértük, hogy ne Bukarest legyen az ország egyetlen nagy kedvezményezettje: már nem fordulhat elő, hogy egy metrószakaszt teljes egészében az erdélyi falvak rovására finanszírozzanak. Nem engedtük, hogy kétfordulós legyen a polgármester-választás, hogy ott, ahol sok magyar ember él, magyar polgármester maradhasson 2028 után is. És nem álltak le teljesen a fejlesztések. Ezek mind rajtunk múltak.

Az RMDSZ az igazságosságról beszél, de az emberek azt látják: a bírók, ügyészek privilégiumaihoz alig nyúlnak hozzá. Hol van itt a józan ész?

Ma ez a legnehezebb harc. Mi azt mondtuk: a nyugdíj ne lehessen több a nettó fizetés 70%-ánál, és legyen egységes, 65 éves korhatár. Ezzel egy olyan réteget érintettünk, amely évtizedek óta érinthetetlennek gondolja magát, kiváltságait a „jogállam garanciájaként” adja elő. Nagy ellenállásba ütközünk, de ha ebben visszavonulunk, elveszítjük az erkölcsi alapot ahhoz, hogy méltányos, igazságos kormányzásról beszéljünk. Ez az első kormány, amelyik el akarja törölni a kiváltságokat. Ha sikerrel járunk, következhetnek a további különnyugdíjas körök is.

Mitől lesz más 2026?

Nem ígérem, hogy jövőre minden könnyebb lesz. Azért viszont keményen dolgozik az RMDSZ, hogy a következő időszak a gazdaság újraindításáról szólhasson. Egy olyan gazdaságélénkítő csomagot készítünk elő, amelynek a célja, hogy több munkahelyet teremtsen. Közben elmegyünk minden megyébe, intenzív fogadóórákat tartunk, hogy minél több ember elmondhassa a problémáit, és segíthessünk. És kidolgoztunk olyan új programokat, mint a szépkorúaknak szóló 60 plusz magazin vagy az Erdély Hazavár program, amelyek a reményt erősítik, építik.

Karácsony közeledtével is csak egy dolgot kérek: őrizzük meg a hitünket abban, hogy együtt ebből a válságból is kijutunk, és ne engedjük, hogy a széthúzás erősebb legyen, mint az összefogás. Mindig akkor voltunk erősek, amikor számíthattunk egymásra. Mindenkinek békés, csendes karácsonyt és reményteli új évet kívánok!

Szerző: PB