Elhunyt Kaszta István nagybányai író, újságíró, helytörténész

Életének 75. évében 2015. szeptember 13-án, hosszú szenvedés után Nagybányán elhunyt Kaszta István, helytörténész, író, újságíró.

"A halál nékem nem fekete börtön, nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: egy ajtó bezárul itt-lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott-fenn az égen, - ez a halál."

Utolsó földi útjának legvégén próbáljuk értékelni Kaszta István  értékes és rendkívül gazdag tevékenységét az élet sok területén, de főképpen helytörténeti írásait, mert ebben vált ki magasan nagy teljesítményeivel többi embertársa közül. Végtelenül aprólékos, pontos, jól dokumentált helytörténeti kutatást végzett évtizedeken keresztül, és egy-egy fejezetének eredményét érdekes, figyelmet lekötő írásai, kötetei örökítik meg. Elsősorban szülőföldjére koncentrált. Szerette szülőföldjét, a szilágysági tájakat, helységeket, és onnan hozta a rengeteg ismertető anyagot, a régebbi emberek emlékét, rokonai, ismerősei hagyatékát, ami magyar történetünknek egy kis szeleteként illik be a nagy történelembe.

Rendkívül fontos munkát végzett, kevesen végzik a sok időt és energiát igénylő kutatást. Ez a tevékenység áll a szép számban megjelent kötetei mögött. Nem kevésbé volt fontos újságírói tevékenysége. Írt és dolgozott 2003-tól kezdődően, súlyos betegségének utolsó napjaiig. A megjelent 8-10 kötetének címe is tükrözik azok helytörténeti tartalmát.

Saját vallomása szerint, mint késői utód, gondolkodásáról mondta: tisztelem és igyekszem  ápolni őseim emlékét, és ebben magam mögött érzem családtagjaimnak türelmes segítségét, megértését, bíztatását. Ő jól ismerte Hamvas Béla megállapítását: "A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle". A Kaszta-könyvek duzzadnak az információhalmazoktól. Megjelent cikkeinek sokasága is mind, kivétel nélkül azt az adathalmazt növelik, melyet megtaláltunk a szerzőnél, feledhetetlenné teszik egy ciklus enciklopédiáját szűkebb hazánk, a Szilágyság-Szatmár-Máramaros- régióból.

Azzal a reménnyel hajtunk fejet gazdag életpályája előtt, hogy közösségi elkötelezettségét méltó módon átörökíthetjük az új nemzedékekre.

Áldott és örök legyen emléke!

(Hitter Ferenc)