Gömbvillámok Nagybányán és Tasnádon 1905 nyarán

A szuperszámítógépek, az internet, a Naprendszer legtávolabbi bolygóira leszálló ûrszondák, a lézersugaras mûtétek korában is titkok vesznek körül minket. A gömbvillámokat a múlt század elején sokan még megmagyarázhatatlan jelenségnek tekintették.

A „Nagybánya és Vidéke” 1904-es lapszáma

1905-ben a „Nagybánya és Vidéke” egyik szerkesztõje arról panaszkodott, hogy a hõhullámban az aszfalt olyan lágy, mint a tokány.

A kánikulát néha heves zivatarok enyhítették. Augusztus 22-én este hat órakor gömbvillám hatolt be az ablakon keresztül Sárosi József Agyagos utcai házába. Az izzó gömb betörte az ablakot, rövid ideig az egyik szobában szökdécselt, áttörte a fal egyik részét, felment a padlásra, ahonnan villámgyorsan eltûnt. Sárosi József felesége és a gyerekek elveszítették az eszméletüket, amikor a hivatlan égi vendégbõl szikrák pattantak ki.

 1782. június 2-án az akkoriban szintén Szatmár megyéhez tartozó Tasnádon prédikáció közben a református templom homlokzata elõtt egy gömbvillám két részre vált. Az egyik rész fokozatosan elhalványult, de a másik rész, áthasítva  a templom északi oldalának egyik részét, behatolt a templomba, megégetett több hívõt, majd a hasadékon át távozott el.

A gömbvillám létezésében napjainkban a tudósok sem kételkednek. Átmérõje gyakran 2-5 centiméter, de néha 1,5 méter is lehet. Általában fehér vagy kékes-sárga, és nagyon rövid idõ múlva nagy sebességgel, zajtalanul vagy nagy durranással tûnik el.

A „Magyar Hírmondó” 1783-ban így tudósított  egy villámcsapásról: „Máramaros vármegyében, Jódon (románul Ieud) Pünkösd havának 31-dik napján egy gazda feleségestõl az ablakon kinézvén mondja hitvestársának, kinek ölibe kisgyermek vala, hogy nem jó villanásnak idején az ablakon kinézni. Ugyancsak ez is vala utolsó szava, mert a mennykõ leüté és a szegénynek életét veszi. Az asszony is leese, de nemsokára magához tére, a kisdednek pediglen éppen semmi baja sem lett.”

Boczor József

(Bányavidéki Új Szó)