Hogyan tovább?

A mai aktív pedagógusok java része nem is sejti, hogyan fogadtak engem 1964-ben, amikor Szinérváraljára kerültem:

A szinérváraljai iskola

Elkéstél, mondták egyesek, mert már 2 éve elkezdõdött a magyar tagozat felszámolása. Az I-IV. osztály a római katolikus iskola épületében tanult, de a magyar tagozatnak már csak két tanítónõje volt, szimultán tanították az I-III, illetve a II-IV. osztályt.

Megdöbbentett, s elhatároztam, hogy mindent elkövetek a magyar iskola visszaállítása érdekében. Hála Istennek sikerült. Elõször Vendlinger Mária, majd Szilágyi Erzsébet is külön magyar osztályt kapott. Ez az isteni gondviselés, mondottam magamban, amikor 1975. szeptember 14-én Nagybányáról hoztam a 4. magyar tanítói kinevezést. Bizony sokszor farkasszemet néztem az akkori fõtanfelügyelõvel, de nem adtam fel, inaszakadtig harcoltam.

Most megint gond van a magyar iskolás gyermekek létszámával. Vajon gondol-e valaki arra, hogy a 81 éves Béla bácsi nyomába lépjen?

Emlékszem, hogy nyaranta végigjártam azokat a családokat, akik gyermeke magyar iskolába iratkozhatott. A legtöbben rám hallgattak, de olyan is volt, aki azt mondta, hogy fiam a románba, lányom a magyarba megy, mert a fakanálhoz az is elég.

Szilágyi Béla 

(Bányavidéki Új Szó)