Mai példaképek

Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, példaképekre mindig szükség van. Nemrég barátaimmal megismertünk egy olyan embert, akit méltán nevezhetünk példaképnek.

Miután Koltóról Debrecenbe biciklivel érkeztünk meg, nem kis örömöt okozott nekünk, hogy megismerkedhettünk Novák Fereccel, a biciklikirállyal. Otthonában látogattuk meg Feri bácsit, aki, bár váratlanul és ismeretlenül érkeztünk, szívesen és bizalommal fogadott minket. 

Bár gyerekkorában egy balesetben elvesztette jobb karját, ez nem gátolta abban, hogy profi bicikliversenyzõ legyen, s emellett bejárja a fél világot két keréken. A Guinness Rekordok Könyvébe, az egykézzel megtett, több mint másfél millió kilométerrel került be. Több száz verseny, több száz elismerés van már mögötte, biciklitúrák Európa- és Amerika-szerte. 42 év biciklis postás munka.

Igaz, a sportorvosi szervezet (megalakulásakor), hiányzó fél karja miatt nem akart versenyengedélyt adni neki. Ezért másnap reggel biciklire ült, Debrecenbõl Budapestre ment, ahol a központi irodában végül megkapta a szükséges pecsétet. Bár eleinte a versenyeken furcsán néztek rá, hamar bebizonyította, teljes értékû sportoló, sõt akaratereje és kitartása a legtöbb sportolóénál erõsebb.

Ahogy végigvezetett minket a házán, néhányszor ezt mondta: „Itt is minden a biciklirõl szól”. És mi sem bizonyíthatta volna ezt jobban, mint a rengeteg érem, serleg, kitüntetés, elismerés. Minden szobában, minden irányban, szekrények tetején, asztalokon serlegek, fogasokon érmek. Annyi, amennyit elképzelni nem is lehet, míg nem látja az ember saját szemével. Állítom, még azután is.  Mikor azt mondtuk neki, ennyi érem még a gyárban sincs, õ egyszerûen azt válaszolta: nincs, mert lassan elhozogattam õket.

A ma 83 éves Feri bácsi még mindíg biciklizik, folyamatosan nyeri az érmeket.

Így már világos lehet, miért hívom Feri bácsit példaképnek. Kitartása példát mutathat mindenkinek, legyen az sportoló, kétkezi vagy irodai munkás.

Újfent köszönjük Feri bácsinak, hogy fogadott minket, a találkozásra nagyon büszkék vagyunk, még sokáig dagadó mellkassal meséljük barátainknak a debreceni emlékeket. (Téglás Endre koltói szélhajhász)

(Bányavidéki Új Szó)