Megfelelõ ember a megfelelõ helyen

2004-ben, egy tikkasztó júniusi délután a felsõbányai Kálvária-dombra kapaszkodó, madárcsicsergéses utca egyik ragyogóan tiszta házának erkélyén egy parabolaantenna mellett pillantottam meg Illés Sanyit. Régi barátom a közeli smaragdzöld erdõben, a bódító illatot árasztó virágokban gyönyörködött. Több mint negyven évi becsületes, hasznos, sikeres munka után megérdemelte a pihenést.

Ebben az évben novemberben látogattam meg. Életútjára mosolyogva tekintett vissza.

Sepsiszentgyörgyön született, de ahhoz a városhoz kevés emléke fûzõdik, mert már 5 éves korában szüleivel Aknasugatagra költözött. A helyi magyar tannyelvû 7 osztályos iskola elvégzése után a nagybányai Bányászati Középiskolában szerzett diplomát. 1955-tõl a felsõbányai flotációban mesterként dolgozott, majd 1970-tõl nyugdíjba vonulásáig a bányavállalat rádiótelefon- és zártkörû televízióhálózatának a karbantartója volt. A romániai bányákban elõször Felsõbányán mûködött ipari televízió.

 Illés Sándor a legjobb felsõbányai rádió- és tévémûszerész. Nyugdíjazása után kilenc évig a házában berendezett korszerû magánmûhelyében dolgozott. Legtöbbször hamar megtalálta a hibákat, de akkor sem veszítette el a türelmét, ha több idõbe került a hibaforrás megtalálása.

Hálával gondol Kolozsvári Sanyira, a sugatagi rádiójavítóra. A mester önzetlenül osztotta meg tudását inasával, aki már 13-14 éves korában nemcsak javított, hanem összeszerelt rádiókat.

1960-ban a felsõbányaiak elõször az õ japán Naþional készülékének a képernyõjén láthattak egy budapesti adóból sugárzott szemcsés képeket. A hatvanas évek második felében az ötletekben gazdag mûszerész néhány társával együtt felállított a Szamos-hegyen egy speciális antennát, amely a róla visszaverõdött jeleket továbbította a völgyben fekvõ városunk antennái felé. A felsõbányaiak kevés ideig örvendhettek a tokaji adó viszonylag jó minõségû vételének, mert négy nap múlva az antenna nyomtalanul eltûnt.

Illés Sándor 1958 óta szenvedélyes rádióamatõr. Kezdetben a rövidhullámon létesített kapcsolatot. Több száz QSL-lapot kapott olyan távoli helyekrõl, mint a csendes-óceáni Szamoa-szigetek, az Északi-sarkkörhöz közeli Alaszka és a dél-amerikai Montevideo. Szintén a hatvanas évektõl sok, ultrarövid hullámon rendezett, úgynevezett rókavadászaton vett részt. Teljesítményét 1967-ben, 1977-ben, 1983-ban, 2009-ben, 2012-ben és 2013-ban diplomával jutalmazták. 1970 tavaszán a Szlovák Rádióamatõr Szövetség kassai tagozatától kapott diplomát.

Jelenleg fõként a számítógépes, digitális rádió adás-vétel, valamint az SS-tévén át továbbított képek adása és vétele érdekli. Nemcsak magának, hanem kollégáinak is épít korszerû adó- és vevõkészülékeket.

Barátom reméli, hogy Isten segítségével biztonságot nyújtó, békés otthonukban Klárikával, a megértõ feleségével, akit a gyorsaan repülõ idõ sem fosztott meg fiatalkori szépségétõl, valamint négy becsületes, intelligens gyerekükkel házasságkötésük még nagyon sok évfordulóját fogják együtt egészségesen, vidáman megünnepelni.

Boczor József

(Bányavidéki Új Szó)