Szinérváralja

Szinérváralja egy igazi világvárossá nõtte ki magát az utóbbi idõben. Új utcák, új templomok, új üzletek, sok kocsi, sok ember. Volt mire építkezni, a régiek olyan alapot teremtettek, amit nem evett meg az idõ vasfoga, a központ, a mag még mindig a régi formáját õrzi.

Én még mindig Farkas bácsit látom, ahogy a fagylaltot kiméri a mozi elõtt, a kedves Muzsait, aki segített a bajban, ingyen megjavította a biciklimet, látom a Korona szállót a nyárikerttel, ahol a tánciskola befejezését ünnepeltük, itt van velem a sok barátnõ, barát, a tanítóim, akiket úgy szerettem. Vannak felejthetetlen napok is. Ilyen nap volt az,  amikor osztályfõnöknöm, Sike Mária, akit csak Babikának szólítottunk egymásközt, kirándulni vitt a Komzsára, növényeket is gyûjtöttünk, herbáriumot készítettünk. Az igazság az, hogy már a tanult leckéket elfelejtettem régen, de annak a napnak még a színére, ízére is emlékszem. Bizonyára mondják, hogy a napoknak nem lehet színe meg íze! Pedig van, az a nap aranysárga volt, és íze, mint a méz. Felejthetetlen a számtantanárom is, Szilágyi A. Béla, õ aztán megtanítatta velünk úgy a szögeket, ahogyan senki más! Mikor már régen férjhezmentem, a pörköltöt kavartam, eszembe is jutott: szinusz, koszinusz, tángens, kotángens, el ne sózzad Ágnes!

Apukám 4 évnyi katonaság után egy bõröndnyi vagyonnal érkezett Szinérváraljára, és volt neki körülbelül 8 osztálya. Õ ezt úgy magyarázta, hogy járt iskolán belül négyet, körülötte megint négyet, ez összesen nyolc. És ez elég volt különbözõ raktárak felvigyázására, villanyoszlopok letételére, lovasszekerek  tudományos hajtásara.

A nagymamám, aki nagy mesélõ volt, csak egy napot járhatott iskolába, még a nevét sem tudta leírni, õ egy másfajta Szinérváraljára emlékezett, gazdagon termõ hegyekre, kalákákra, szüretekre, úri házakra, cselédekre, árvákra, özvegyekre, aztán jöttek a sztalingyertyák meg a bojtosfarkú ördögök lólábakon. Hogy mik meg nem fordultak azon a Szinérváralján!

Ui.  Most béke van. A mostani lakosok szorgoskodnak. Kíváncsi lennék az õ meséikre. (Zinner Oláh Ágnes)

Bányavidéki Új Szó