Wagner Péter, a szomorúság és a szépség ecsetelője

Március 9-én Wagner Péter budapesti építész-grafikus melegséget, de gondokat is sugárzó dél-erdélyi paszteljeiből nyílt kiállítás a Teleki Magyar Házban.

Wagner Péter rajzai a Teleki Magyar Házban (forrás: Pongrácz Panni fotója)

Bevezetőként Tamás-Sajtos Erzsébet adott elő néhány népdalt, egyszerűen, de annál több átéléssel. Majd Dávid Lajos, a Teleki Ház vezetője nyitotta meg a tárlatot. Rámutatott, hogy nehezen dolgozható fel a tény, hogy mindössze tíz esztendő alatt, 1992-2011 között csak Brassó, Krassó-Szörény, Fehér és Hunyad megyékben hozzávetőlegesen 55 ezer lelket veszített a magyar közösség.

Wagner Péter idézve Erdélyt képzeletbeli szigetekhez hasonlította, amelyek egyre gyarapodnak, s ahol egyre nő a lakatlan szigetek, a kiüresedő magyar közösségek száma. Magyarország határzárakat épít a migránsok ellen, nekünk szellemi határzárakat kellene építenünk, ha meg akarunk maradni – mondta a Ház vezetője.

A délután fontos mozzanata Asztalos Gábor szavalata volt, aki Jékely Zoltán: A marosszentimrei templomban c. költeményét mondta el.

Szépség és szomorúság árad a képekből – jellemezte saját alkotásait Wagner Péter, aki arra kérte az egybegyűlteket, hogy ne a szépség mögötti szomorúságra, hanem a szomorúság mögötti szépségre figyeljenek.

Az est záróakkordjaként Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés korábbi főszerkesztője mutatta be a folyóirat és a Kriterion Könyvkiadó újabb kiadványait.

A tárlatmegnyitó kötetlen beszélgetéssel zárult, a kiállítás és április elejéig lesz megtekinthető.

Varga Gábor