100 éve indult az elsõ vonat Felsőbányára

A felsõbányaiak régi óhaja teljesült 1905. november 9-én. A vasútvonal megépítésének a terve már a múlt század kilencvenes éveinek az elején felvetõdött, de a város zilált pénzügyi helyzete miatt csak 1902 elején kezdõdhetett meg a vasútvonal építése. A nagy szintkülönbség és a talajviszonyok próbára tették az építõket.

1905. november 9-én, a Nagybánya-Felsõbánya vasútvonal felavatásának a napján a többnapos esõzés megszûnt. A Felsõbányai Hírlap így tudósított a régen várt eseményrõl: „Már megelõzõ nap zászlódíszt öltött a fõutca a Zazar hídjától a Korona vendéglõig. Kilencedikén reggel Szokol Pál bányatanácsos, Nagy Lajos lelkész a hivatalos átvevõ küldöttség elébe a nagybányai vasútállomásra utaztak. Háromnegyed tízkor indult el a nagybányai állomásról a négy elsõosztályú kocsiból álló különvonat a nagybányai állomásról”.

A kávédaráló elõször a szénatéri megállónál, a mai városi piac mellett pihent meg.

Egy bácsi a nyíresi erdõnél, a vasúti pálya mellett álldogált, amikor a vonat felbukkant.

- Tûz, tûz! - kiáltott fel az öreg, amikor megpillantotta a szikraesõt szóró mozdonyt, és a közeli kúthoz sietett, hogy eloltsa a tüzet.

A vonat 11 órakor „robogott be” a felsõbányai állomásra. A város apraja-nagyja megtapsolta a „tûzparipát”.

A bizottságot a peronon Farkas Jenõ polgármester fogadta, aki szerint ezzel a vonattal „városunk bekapcsolódott a világforgalomba”.

Az ünnepi ebéden az elsõ felköszöntõt gróf Teleki Sándor mondta.

Sárközi Ferenc nyugdíjas vasutas a hatvanas évek elején tájékoztatott engem arról, hogy a felsõbányai állomásról 1963-ban tavaszának elején indult el az utolsó menetrendszerû személyvonat.

Bár ma autóbusszal gyorsabb az utazás, álmaimban inkább a döcögõ kávédarálónak az a fapados fülkéje jelenik meg, amelyben a nagybányai líceumban tanuló osztálytársaimmal együtt szórakoztam. Télen idõnként abban reménykedtünk, hogy a gõzös nem tud felkapaszkodni vasútállomásunkra.

Boczor József

Bányavidéki Új Szó