A felsőrónai zsidóság rövid története

Felsőrónára (Ober-Rina jiddis nyelven) a 18. század elején érkeztek az első zsidó telepesek. 1850 után újabb zsidók kezdtek beköltözni a faluba, népességük 1880-ban 236, 1910-ben 539, 1941-ben pedig 388-at személyt számlált.

Felsőróna zsidó lakossága - néhány kivételtől eltekintve - szerény életet élt. Legtöbben a rónaszéki sóbányában dolgoztak, mások a mezőgazdaságban vagy a fakitermelésében.

A zsinagóga a 19. században épült, azonban a közösséget a nagybocskói ortodox közösséghez rendelték. A háborúk közötti időszakban Reb Eizik Rubin rabbi Rónában élt haszid udvartartás szerint.

A falu egyik legismertebb fia Wolf Tambur, jiddis nyelvíró. Könyveinek köszönhetően megismerhetjük a máramarosi zsidó közösség kifejezéseit és közmondásait.

Felsőróna zsidó lakosságának két deportálást kellett elviselnie. Az első 1941-ben történt. Több tíz családot deportáltak Kameaneț-Podilskîiba. A megmaradt zsidókat pedig 1944-ben deportálták. Legtöbbjük Auschwitzban haltak meg.

A háború után 37 túlélő tért vissza. Túlnyomó többségük rövid idő után emigrált.

Ma Felsőrónán nincs zsidó élet.

(forrás: Asociația Maramureș Heritage)