Egy papírlapocska margójára

Ezelõtt egy évvel a tavaszi szél egy papírlapot sodort maga elõtt Szamosardó fõutcáján. Írás is volt rajta és egy kiollózott kép a görög katolikus mûemléktemplomról. Miután felvettem és beleolvastam, hazavittem. Eltettem. Nemrégen ismét kezembe került a papíros és a három kisdiák által „szerkesztett” faluismertetõt valahogy érdekesnek találtam.

Szamosardó

A szöveg a következõ: „Szamosardó elhelyezkezdése: Románia, Máramaros, Monó, Vicsa, Sülelmed és Kelence között. Nevezetességei: a régi görög katolikus fatemplom, a református templom, az imaház, a román templom, az iskola, a Bethesda ház, az emlékmû és a több mint 300 éves fák. Nagyon szépek a rétek és a kaszálók. A fatemplom benne van a negyedikes Földrajz tankönyvben. A templom látogatható, ajtója nyitva áll. A Bethesdát hollandok segítségével építették meg. Az emlékmûvet a II. világháború emlékére állították fel. Faluhoz képest nagy a lakossága és a területe...”

Hogy számszerint a falu lakossága mennyi pillanatnyilag, nem tudom, de azt igen, hogy évrõl évre fogyatkozunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az idén konfirmáltak száma.

Az Úr 2015. évében, március 29-én, Virágvasárnap, az ünnepélyes konfirmációi istentisztelet alkalmával a szamosardói református templomban a következõ ifjak erõsítették meg hitüket Istenben: Mátyás István, Varsolczi Fóris Krisztina, Péter Adrián, Kis Erik Gergely, Szabó Lóránd, Kádár Tóth József és Kis Tóth Zsolt.

Minden jót kívánunk nekik az elõttük álló nagybetûs Életben. Ami pedig a papírlapocskára leírtakat illeti, lassacskán kezdünk a nem nagy lakossággal rendelkezõ falvak mögé felzárkózni. Sajnos. (Vicsai György)

Bányavidéki Új Szó