Felsõbányai famatuzsálem

A tiszafa a leghosszabb életû európai fafajta. A felsõbányai fõutcától alig néhány száz méterre, a régi kapniki út kanyarulatánál, a Dragos Vodã egyik házának kertjében két 300 éves tiszafában gyönyörködhetünk, amelyek most, a hervadás heteiben sem az elmúlásra emlékeztetnek.

A két örökzöld fa hûséges élettársként nõ egymás mellett. A porzós virágú „férj” valószínûleg idõsebb, mint termõs virágú „felesége”, de a kétezer-háromezer évet is elérõ tiszafák családjában egy évszázad sem számít jelentõs korkülönbségnek.

A védett növénynek nyilvánított sötétzöld, lándzsa alakú levelû törzsének az átmérõje körülbelül fél méter.

A famatuzsálemeket valószínûleg a Tomasovszki-család egyik tagja honosította meg ebben a kertben  a XVIII. század utolsó évtizedeiben. A múlt század nyolcvanas éveiben idõsebb felsõbányaiak még emlékeztek arra, hogy a tiszafák közelében egy kis szabadkerti állatkertben õzikék sétáltak.

Dáncs László és felesége féltve õrzik, ápolják városunk háromszáz éves élõ kincsét, földig csüngõ ágait idõnként megkurtítják. Néhány évtizede mesébe illõ faházikót építettek melléjük.

A Dáncs-családban apáról fiúra száll a tiszafák iránti szeretet. A család utódai még több száz év múlva is ápolhatják a famatuzsálemet, ha egyes emberek csillapíthatatlan nyereségvágya, felelõtlensége, közömbössége miatt addig bolygónk nem válik élettelenné.

Boczor József

Bányavidéki Új Szó