HA BOLOND A VASÁRNAP

Egymásra torlódó ünneplések és évfordulók helyszíne volt az elmúlt szombat délutánján a Városi Színház, amikor a Lendvay Márton nevét viselõ színjátszók a Bolond vasárnappal léptek a közönségük elé.

Bemutató a Főtér Fesztiválon (forrás: Gönczy Tamás)

Az esemény különlegességét az adta, hogy 55 évvel korábban e csoport elõdje még a szocializmus építésének korszakában már bemutatta ezt az akkor aktuálisnak tetszõ darabot.  Ma már csak négyen élnek az akkori szereplõk közül, de a mostani elõadásban már egyikük sem vállalhatta a fellépést.

Akkor, két évvel késõbb, azaz az 1963-as évben a csoport munkáját a párthatalom betiltotta. Hét éves hallgatás után, azaz 45 évvel ezelõtt alakulhatott újra a csoport, és az akkor frissen felépült Szakszervezeti Kultúrházban Méhes György: 33 névtelen levél címû vígjátékával kezdhette újra tevékenységét azzal a céllal, hogy a magyar szó ne haljon el Bánya és környéke színpadjain. Ebben az évben a Fõtér Fesztivál  keretében való fellépés adta az okot az ünneplésre, melyre szeptember 17-én került sor.

A Lendvay Márton színjátszói egy új produkcióval örvendeztették meg a bányai közönséget, és mondhatni, nem is akárhogyan! Valentin Kátájev orosz író azokba az idõkbe kalauzol vissza bennünket, amikor a dicsfényes szocializmusban mindenhez csak kiutaláson keresztül lehetett hozzájutni. Ötven kilónyi festék kiutalása és megszerzése körül forog a történet. Egy óvoda adminisztrátora feláldozza vasárnapi pihenõnapját a kiutalás megszerzése érdekében, és elmegy egy fõváros közeli, elitnek fenntartott üdülõbe, ahol különleges társaság közepében találja magát. Ez a kisember tehetségét és furfangosságát is latba veti, sõt a megaláztatásokat is eltûri, csakhogy a kiutalás birtokába juthasson. Küzdelmét végül is siker koronázza.

Rég látott arcokat láthattunk újra a Városi Színház színpadán, az ugyancsak rég látott vígjáték kapcsán. Chiorean Babucit, Méhes Évát, Keisz Ádit és Hodacsek Palit évek óta nem láthattuk, viszont a vasárnapi bohózatban megmutatták, hogy a hajdani Lendvay szelleme ma is él! Mellettük eddig teljesen ismeretlen szereplõk, mint Halász Cinthia, Hodacsek Péter és Simon Csaba debütálhattak a világot jelentõ deszkákon. Az elõadásban kiemelkedõ teljesítményt nyújtott Hodacsek Péter, aki Zürcsev szerepében kiválóan tudta alakítani a mindenre elszánt kisembert. Sikeres és tehetséges színjátszóként mutatkozott be. A rutinos, amatõri szintet túlhaladó szereplõt láthattuk viszont Keisz Ádiban, aki remekül formálta meg a kalandokra vágyó, mindennel és mindenkivel elégedetlen úrinõt. A két fiatalt szerelmes házaspárt alakító Miszovics Olivér és Halász Cintia folytonosan egymást keresik, ám a szigorú erkölcsû igazgatónõ, Chiorean Babuci mindenkor keresztezi útjaikat. Simori Sándor a professzor, Miszovics Olivér Iván és Birgiszer Andrea Olga szerepében a rutinosságukkal  vitték elõbbre a bonyodalmakat a kifejlettség felé. A friss szereplõk közül az Olga szerepét játszó Andrea szép beszédével, míg a Klára szerepébe bújt Cinthia fiatalos bátorságával azt mutatták meg a nagyérdemûnek, hogy érzik a színpadot és képesek nem csak mozogni, hanem játszani is a deszkákon. Ugyanez mondható el Simon Csabáról és Suhárt Leventérõl, igazolva, hogy a kisebb szerep is fontos szerep. Hodacsek Pali valóságosan, az izzadságszagig menõ következetességgel mutatta be a nagynak látszani akaró, de ugyanakkor gyáva és hazug igazgató típusát.

Külön szükséges megemlíteni a Chiorean Babuci-Méhes Éva rendezõpáros  munkáját, akiknek sikerült összefogniuk és egybekötniük a szereplõk gyakori nehézségeit és aggályait. Csak teljes elismeréssel dicsérni lehet a munkájukat kitartásukért, hogy a felmerült nehézségek és akadályok leküzdésével, a hangulatos színpadképpel és a fülbemászó zeneszámok beiktatásával a vártnál többet, jobbat adó vidám, két és félórás elõadással szórakoztatták városunk közösségét.

A zenekar, bár csak kéttagú volt, Jenei István és fia, Ádám személyében, hangulatos finomsággal tudták betölteni a nézõteret. A közönség gyakori nyíltszínû tapsa sokszor szakította meg a szereplõk szövegmondását, ami mindenképpen a megelégedettséget fejezte ki részükrõl. Egy szó, mint száz: a vártnál magasabbat, többet adó elõadás példája volt ez az elõadás, mely azt bizonyította, hogy van erõ és akarat a Lendvaysokban. Csak így tovább! (Sass Viola)

Bányavidéki Új Szó