Köller Éva tanárnő emlékére

Köller Éva tanárnő 1944-ben született Aknasugatagon. Pályáját helyettes tanítóként kezdte Felsőkálinfalván, ahol a tanárképző elvégzése után biológiatanárként dolgozott.

Ezután az Aknasugatagi Gyermekotthonban, majd a Koltón tanított, a 80-as évektől kezdődően lett a Koltói Általános Iskola igazgatója. A kötelező kultúrmunka általa vált igazán értékessé. Ravasz diplomáciájával átjátszotta a mindenkori hatalmat, így történhetett, hogy a legsötétebb kommunizmus idején is megtalálta a módját annak, hogy az egész iskolaépületet felújítsák, s a mai múzeum termeiből a diákok átköltözzenek egy önálló iskolába, teret engedve annak, hogy a hajdani Petőfi-emlékszoba Petőfi–Teleki Múzeummá nője ki magát, gyűjteménye és tárlata egyre nagyobb felületen legyen kiállítható. A múzeumalapító Sebők Mihállyal való együttműködése mindkét intézménynek javára vált.

1992-ben  elhagyta Koltót, a nagybányai Nicolae Iorga Általános Iskola biológiatanáraként, majd  aligazgatójaként tevékenykedett egy olyan tagozatos iskolában, ahol a magyar diákok érdekérvényesítése gyakran szintén az ő diplomáciai készségének volt köszönhető. Példaként említhető a 4-es sz.  Általános Iskola magyar tagozatának fenntartásáért vívott szélmalomharca, a délelőtti oktatás bevezetése. Igazgatói munkáját a pontosság, rendszeretet jellemezte, szinte követhetetlen logikával látott át és oldott meg minden problémás szituációt. Az iskola tanári karát körültekintő óvatossággal toborozta, perspektivikus gondolkodása mindmáig érezhető. Kollégáival tiszteleten alapuló baráti viszonyt ápolt. Szavahihetősége és bölcs toleranciája késztette pályakezdő kollégáit arra, hogy szívesen forduljanak tanácsért hozzá. Tanulóinak kedvenc tanára volt, ezt nem csupán a biológia közkedveltségének köszönhette, hanem annak a szakmai tudásnak, fiatalos gondolkodásnak és pedagógiai következetességnek is, melyet diákjai felismertek és tiszteltek benne. Komolysága és munkabírása tiszteletet ébresztett a tanfelügyelőség, a politikum és a közélet képviselőinek szemében is. Nyugdíjasként 8 éven keresztül folytatta munkáját Nagybányán és Felsőbányán, tanácsaival segítette az iskola vezetőségét, részt vett a magyar kisebbség problémáit megoldani kívánó akciókban, önkéntesként dolgozott a magyar iskolák és óvodák népszerűsítésében.

Önmagát sosem dicsérte, saját céljaiért sosem törtetett, senkivel sem versengett, semmire sem panaszkodott, odaadó magatartását senki sem kérdőjelezhette meg. Tudott beszélni – és tudott hallgatni, soha, egyetlen szóval sem beszélt többet, mint amennyinek ott helye és értelme volt. Fegyelmezettsége utánozhatatlan, született eleganciája pótolhatatlan. A mellette felnövő tanárgeneráció szemében Köller Éva olyan példakép, akinek talán túl kevésszer volt alkalmunk elmondani: köszönjük.

Az Ezüstgyopár-díjas pedagógust a tanévzáró napján temették.  

Váradi Izabella