Március tizenötödike - Dr. Bónis István parlamenti képviselő ünnepi üzenete

Érdemes elgondolkodni a nap fontosságán azon, hogy: Mit jelent számunkra Március 15-e?

Ennek a kérdésnek sokféle szemszögbõl kellene elemezni a jelentõségét, és még akkor sem kaphatnánk rá teljes választ, ha végigtekintenénk történelmén, eseményein, szereplõin, az akkori idõk emberein, vértanúin, áldozatain, gyõztesein vagy legyõzöttjein.

Mindenképpen elismerjük, hogy 1848. március 15-e a magyar történelem egyik legjelentõsebb dátuma.

Nem a külsõdleges jegyeket kell értenünk jelentõsége alatt, hanem azt az ünnepet, melynek végén március 15-e belépett a történelmi idõbe, azt, hogy népünk és nemzetünk képes és hajlandó volt megkérdõjelezni egy idejét múlt ideológiát, amiért szembeszállt egy idegen hatalommal. A magyar nem felkészületlenül vágott bele ebbe a nagy fontosságú történésbe, szüksége volt egy olyan szellemi elitre, amelyik ott volt a Pilvaxban képességeit nyújtotta, felkészült volt és tudta, hogy cselekvésének értelme túlmutat a mindennapokon.

Ma azt hirdetjük, hogy 1848. március 15-e a polgári jogegyenlõség ünnepe is, egy új kor nyitányát jelentette az ország minden lakója számára, anyanyelvtõl, nemzeti vagy felekezeti hovatartozástól függetlenül; ez a nap a civilek ünnepe is, hisz õk vívják a forradalmakat a világosan beszélõ fiatalokkal együtt. Éppen ezért, március 15-e azon kevés történelmi dátum közé tartozik, amelynek kedvesnek kell lennie minden magyar ember számára. Nekem ez a nap jelenti a legnagyobb nemzeti ünnepet.

Mai eseményeink sok esetben elkeserítõen mutatják, hogy nem ülhetünk a múlt babérjain.

A Mikó-ügy, a zászlóháborúk, az oktatási gondok, fogyatkozásunk okai, a helységnévtáblák miatti harc, anyanyelvhasználat, mind olyan gondjaink, melyek megoldására tudnunk kell megmutatni azt, hogy van rá közakarat.

E gondok sokasága közepette is mi, máramarosi magyarok úgy tartjuk, hogy jelen vagyunk a mában, és minden tõlünk telhetõt megteszünk azért, hogy közösségünk a kisebbségi sors megfelelõ viselõje legyen.

Ezért van szükségünk érdekképviseletre, olyan reprezentációra, ami valóban

ODAFIGYEL, TESZ,

nem kitaszít, hanem befogad, nem bomlaszt, hanem épít.

A mi ünneplésünk 1990-tõl évenként folytatódik, és szeretném, ha minden évben ismétlõdne a szabadság, egyenlõség, testvériség jegyében, és legutóbbi nagy gondok, a

MEGMARADÁS jegyében!

Dr. Bónis István parlamenti képviselõ