Megnőtt Máramarosban a mezei lopások száma

Megyénk egyes településeinek (Erdõszáda, Nagynyíres, Kõvárhosszúfalu) lakói arról panaszkodtak nemrég, hogy ugyancsak elszaporodott a romák által gazdasági földterületeiken okozott lopások száma, és kérték a megye vezetõségét, hogy valamit tegyenek a probléma megoldása terén, külön felhívva arra a figyelmet, hogy jön a nyári és õszi betakarítási szezon, s nem szeretnének termények nélkül maradni, melyekre ezidáig már nagyon sokat költöttek. Azért is kérték a segítséget, mert a csoportokba verõdött, lopáson kapott romák a gazdákat veréssel fenyegették meg.

Erdőszáda (forrás: panoramio.com)

Hogy miképpen oldják meg a fennálló állapotot, nem tudom, de hogy egyeseknek ugyancsak vérébe szállott a mások által megdolgozott földterületek állandó „vizsgálata”, az tuti. Én tesztelésképpen javasolnám, hogy a települések lakói válasszanak úgynevezett mezei õröket a roma lakosság körébõl. Hátha beválna ez is, mint az ellenõröké a nagybányai buszjáratokon. Szerencsét hozzá, vagyis baftalo.

A témánál maradva, érdekességként ideírom „Az 1840-dik Évi Magyar Országgyûlésen alkotott Törvény-Czikkelyek”, a mezei rendõrségrõl alkotott fejezetének 14-ik paragrafusát. „A ki a’ mezõkrõl, rétekrõl, szántóföldekrõl, kertekbõl, szõlõkbõl valamely termesztményt, gyümölcsöt, vagy ott hagyott gazdasági eszközt, tilos táblát vagy annak oszlopát, méhesbõl kast vagy mézet, mezei kaput, kerítést, kutakról a vedret, vagy rovásokat, vagy bármelly egyébb illynemû mezei tulajdonnak tárgyait ellop, vagy megront: a’ költségeknek egyszeres, a’ kárnak kétszeres megtérítésén felül, mint tolvaj, a’ vétség fokozatához képest fenyíttessék.”

(Vicsai György)

Bányavidéki Új Szó