Sütő Petre Rozália kiállítása a Teleki Magyar Házban

Megnyitó: 2023. október 12., csütörtök 18.00 óra.

Festő, grafikus. Tanulmányait Marosvásárhelyen, a Művészeti Líceumban és Kolozsváron, a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Szabadfoglalkozású művészként kilenc évig Nagybányán dolgozott, majd 1990-1999-ig rajztanár volt Martonvásáron. Több egyéni és csoportos kiállítása volt Erdélyben, Magyarországon és Németországban.

A Teleki Magyar Házban korábban több mint 10 évvel ezelőtt, 2012-ben volt kiállítása. Ezúttal az édesanyja és nagymamája által készített, elhasznált kenderszőttesekre készült műveit hozza el közénk, tárlatát Pázmány Ágnes Apáczai Csere János díjas és Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett művészettörténész, főiskolai oktató fogja megnyitni.

***

ÖNÉLETRAJZ

1952-ben születettem Székelykeresztúron.

Az első hét osztályt Nagygalambfalván, a tulajdonképpeni szülőfalumban végeztem el.

Művészeti tanulmányaimat a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban alapoztam meg, majd a kolozsvári „Ion Andreescu” Vizuális Művészeti Akadémián folytattam, ahol 1976-ban képgrafikus és rajztanári diplomát szereztem. Később szabadfoglalkozású művészként 1989- ig Nagybányán éltem. 

Áttelepülésünk után Martonvásárra kerültem. Azóta is több egyéni és csoportos tárlatom volt Erdélyben, Magyarországon és Németországban. „Magányos művészként” – az egyéni kiállítás híveként – nagyjából 50 ilyen bemutatkozásom volt.

Tagja vagyok a Romániai Képzőművészek Szövetségének és a MAOE-nak.

Martonvásáron – kihasználva a lehetőséget, hogy tehetséges gyerekeket taníthatok – 8 évig a helyi Alapfokú Művészeti Iskola tanára voltam, én indítottam el a képzőművészeti tanszakot.

2000-től az általam létrehozott SPR Művészeti Csoport tanulóit oktatom. A közelmúltig rendszeresen sikeresen részt vettünk megyei, országos és rengeteg nemzetközi pályázaton. Nyaranta kétturnusos művészeti tábort tartok a műtermemben, 7-től 18 éves korig.

Pályám kezdetén különböző grafikai eljárásokat alkalmazva dolgoztam, majd egyedi pácrajzok sokaságát készítettem. Közben újra felfedezve – a gyerekek tanítása mellett a kollográfia értékeit – ebben a műfajban is tevékenykedtem. Így jutottam el a színes világú művekig. Nagy méretű képeimben szerepet kaptak a színes nyomatok, mint kiindulópontok, amikből építkeztem: sok esetben egy pontból több irányt is ki lehetett hozni. Ezzel a módszerrel úgy érzem, hogy csapongó ötleteimből nem kellett sokat sutba dobni.

Már rég óta nem dobok ki semmit, ami másnak kuka: gyűrött csomagolópapír, rosszul sikerült lenyomataim, penészes, egérrágta kézimunkák, elrongyolódott csipkék, – mind-mind felhasználandó értékeim – az elképzelésem szerint építve bele ezeket munkáimba, ahogy a mondanivalóm megkívánja. Akril festékkel festve adok végső arculatot műveimnek.

Nyugdíjasként is ugyanúgy éltem a karanténig, mint azelőtt: tanítottam, rajzoltam, festettem, háziasszonykodtam. Most is ezt csinálom – a tanítást leszámítva.

Díjaim:

1996-ban az „Invenció ’96” díját vehettem át, a művészetpedagógiai munkámért, mint legeredményesebb felkészítő tanár. 
1997-ben és 1999-ben az Európai Parlament dicsérő oklevelében részesültem, szintén 1999-ben a Molnár Mátyás Alapítvány művészeti díját is átvehettem.
2002-ben “Martonvásárért” díjjal tüntettek ki. Majd 2006-ban a „Martonvásár Kultúrájáért” díj tulajdonosa lettem.
2013-ban a Fejér Megyei Príma Különdíjban és közönségdíjban részesítettek.
2022 márciusában Vörösmarty Mihály díj