Ünnepelt a megye magyarsága

A megyeszékhelyi rendezvények mellett a többi magyarlakta településeken is megemlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeirõl. A máramarosszigeti, hosszúmezõi, koltói, domokosi és szamosardói megemlékezésekrõl kaptunk beszámolókat.

A nagybányai zarándokút vége, a katolikus temetőben (forrás: Pongrácz Panni)

Máramarossziget

Máramarosszigeten a közös megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdõdött a református templomban, majd koszorúzással folytatódott a templomkertben, illetve a református és a római katolikus temetõben.

Az ünnepi program során Igét hirdetett Fazakas Hajnal Szilágykövesdrõl, szolgált a református egyházközség énekkara. Ünnepi köszöntõt mondott Dr. Béres István László, a Történelmi Máramaros RMDSz elnöke. Ezt követõen ünnepi mûsorral léptek fel a Leöwey Klára Líceum diákjai, illetve az Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium tanulói. A megemlékezés koszorúzással ért véget a templomkertben,  illetve a temetõkben.

Hosszúmezõ

Hosszúmezõn is istentisztelettel kezdõdött az ünnepi megemlékezés a helyi református templomban. Ünnepi mûsorral léptek fel a Bocskai István cserkészcsapat, a Hosszúmezõi Általános Iskola diákjai, a templom énekkara és a Búzavirág népdalcsoport.

Az ünnepi megemlékezés koszorúzással és tisztelgéssel zárult a római katolikus templom kertjében felállított emlékoszlopnál, ahol ünnepi beszédet mondtak a magyar politikai pártok képviselõi és a meghívottak. (Pongrácz Panni)

Domokos

A megemlékezés istentisztelettel kezdõdött délután fél hatkor, utána a megemlékezõk a kultúrotthonba vonultak, ahol nemzeti színû lobogókkal és terítékkel feldíszített meleg terem várta õket.

A színpadról Németh Zoltán RMDSz-es városi tanácsos köszöntötte az egybegyûlteket, elmondva, hogy a domokosiaknak nagyon fontos emlékezniük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc áldozataira, tudniillik az akkori események alakításában 127 domokosi nemzetõr vett részt, végigharcolva az egész erdélyi hadjáratot, Kádár Ferenc százados vezénylete alatt, aki többedmagával életét vesztette a szebeni csatában 1849-ben.

Németh Zoltán a továbbiakban köszöntötte a nagybányai ,,Lendvay Márton” Színjátszó Kör tagjait, akik az õ meghívására, Simori Sándor vezetésével érkeztek Domokosra, hogy elõadásukkal szebbé tegyék az ünnepet.

A helyi iskolások elõadása nyitotta meg a mûsort. Elõször a Németh Erzsébet tanárnõ által felkészített helybeli ,,Benkõ Ferenc” Általános Iskola V-VIII. osztályos diákjainak a szavalatát (köztük a Nemzeti dalt is), illetve egy hazafias dalokból összeállított nótacsokrot hallgathattak meg az egybegyûltek. Ezután a Molnár Judit tanítónõ által felkészített diákok szórakoztatták az emlékezõket egy külön erre az eseményre összeállított zenés-táncos-verses mûsorral.

A gyermekek elõadását a nagybányaiak elõadása követte, majd szeretetvendégség zárta az eseménysort. A mulatság, a közös szórakozás, tánccal, énekléssel (beleértve a magyar és a székely himnuszok eléneklését is), nótázással éjfél utánig tartott.

A szervezõk ezúton is köszönik a Domokosi Református Egyház gondnokának, presbitériumának (beleértve feleségeiket, családtagjaikat is) és mindazoknak az áldozatos munkáját, akik lehetõvé tették az ünnepség megrendezését és színesebbé, gazdagabbá tették azt.

Szamosardó

Idén március 13-án emlékeztek meg Szamosardón az 1848-ban történt eseményekrõl, akárcsak minden évben szokásainkhoz, hagyományainkhoz hûen.

A harangszó hívására szép számban jelentek meg falunk lakói, majd az elhangzott ünnepi istentisztelet után a tömeg az emlékmû köré tömörült, ahol Vicsai János ünnepi beszéde után koszorúzott az  RMDSz, a Szamosardói ,,Kós Károly” Általános Iskola, a Szamosardói Református Egyház és a Turul Sas Lovagrend, majd ezek után fennhangon, magasztosan énekeltük a Nemzeti imánkat. Ezt követõen mindenki levonult a kultúrotthonba, ahol a VII. osztályosok felelevenítették az 1848-49-ben történteket, Román Renáta történelem szakos tanárnõ vezetésével. Ezután falunk néptánccsoportját, a Bokréta néptánccsoport elõadását nézhettük meg, amint õseink néptáncát elevenítették fel szívet-lelket melengetõ módon, Nagy Annamária igazgatónõ segítségével. Legvégül iskolánk kórusa, a Viola kórus tette színesebbé a napot, Tóbiás István-Tamás vallástanár vezényelésével.

Elmodhatjuk, hogy változatos, élménydús megemlékezést hagytunk a hátunk mögött.

Remélem, hogy ez minden évben így lesz, és megemlékezünk majd mindig arra, hogy honnan is származunk, arra, hogy õseink mit tettek értünk és legfõképpen arra, hogy kik vagyunk. Tihanyiné Tamás Ágnes versébõl idézve:

„Ha itt megtaláltad a szerelmet,

ha itt él jó anyád,

nem szippanthat magába a nagyvilág!

Elmenni csak kicsit, ha nagyon muszáj,

ám a szülõföld egyszer mindenkit hazavár!

Míg a Himnuszt énekli a szíved és a szád,

addig nem hagyhatod el végleg

e szép magyar hazát!

Legyen hited, éltessen a remény,

mert az élet most mindenütt kemény!”

Ez keltse fel bennünk azt a tudatot, hogy megmaradjunk abban a nemzetben, amit õseink szereztek életük feláldozásával. Isten óvja a magyarokat! (Fóris Henrietta)

Koltó

Hagyományainkhoz híven idén is megemlékeztünk Egerbõl és Biharszentjánosról érkezett vendégeinkkel az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról.

Március 13-án, vasárnap délelõtt ünnepi istentisztelettel kezdõdött a megemlékezés. Nt. Csomay Árpád biharszentjánosi református lelkipásztor a gonosz szõlõmûvesek (Mt 21,33-44) példázatán keresztül vont párhuzamot Isten népe és a magyar nép között. Elmondta, hogy Isten egy szép szõlõskertet ültetett a Kárpát-medencébe is, bekerítette védõ hegyekkel, és belehelyezett minket, magyarokat, hogy õrizzük a földet és végezzük feladatainkat. Kérdés, hogy meg tudjuk-e becsülni ezt a szõlõskertet, tudjuk-e hûséggel végezni a kapott feladatokat, és termünk-e gyümölcsöt Isten dicsõségére. Megmaradás a magyar nép számára is csak akkor lehet, ha Krisztusra néz és belõle meríti az erõt. Ha nem csak kenyeret és cirkuszt akar önzõ módon, hanem a hon iránti hûség él szívében és ez tettekre sarkallja – legyen szó akár arról, hogy gyermekének beszél az õsi múltról, s a múltat, jelent, jövõt kézben tartó Istenrõl, vagy akár arról, hogy imádságban hordozza népe vezetõit.

Az istentisztelet keretében a helyi lelkipásztor, Nt. Ecsedi Árpád köszöntötte az egybegyûlteket, majd a biharszentjánosi kórus szívet és lelket gyönyörködtetõ versekkel és énekekkel örvendeztette meg az ünneplõ gyülekezetet, Tolvaj Judit kórusvezetõ irányításával.

A templomból kilépve a szoborparkban helyezhettük el az emlékezés koszorúit. Csendes Lajos polgármester köszöntötte az egybegyûlteket, majd Farkas Gábor, az egri ,,Dobó István” Nyugdíjas Klub vezetõségi tagja szólt az ünneplõ tömeghez.

A koszorúzást követõen gyermekeink és ifjaink színvonalas mûsorát követhettük figyelemmel. Elsõként a ,,Petõfi Sándor” Gimnázium felsõ tagozatos diákjai idézték fel 1848. március 15. eseményeit, Balogh Csaba magyartanár irányításával. Majd a Somfa Együttes verses-zenés-táncos összeállítását láthattuk, melyért Tamás Sajtos Erzsébetnek mondunk köszönetet. Zárásként pedig nyárádmenti és szatmári táncot adtak elõ a Somfavirág Néptánccsoport tagjai, akiket Szarvas Károly táncoktató készített fel.

Szeretetvendégséggel zárult a délután, melyet a koltói Agape Alapítvány támogatott. Köszönjük nekik mindanynyiunk nevében ezt a támogatást, és mindazoknak, akik sok-sok munkával hozzájárultak az ünnepség lebonyolításához.

A múltból erõt merítve, egységben, Istenre nézve haladjunk tovább az úton, hogy ne csak múltunk, hanem jövõnk is legyen! (Tar Renáta)

Bányavidéki Új Szó