NAGYSOMKÚT

Nagysomkút Nagybányától 25 km-re délnyugatra fekszik. 2011-ben a városnak 3888 lakosa volt, amelyből csupán 166 vallotta magát magyarnak.

Nevét 1405-ben Somkwth, 1475-ben Sumkwth-nak írták, s a kővári uradalomhoz tartozott. 1555-ig a Drágfi családé volt, utána pedig a Kővárvidék része lett. A XVIII. század elején Nagysomkút a Teleki grófok családjának birtokába került, adományként.

A Teleki-kastély (archív felvétel)

Miután a kővári várat lerombolták, az addigi jelentéktelen falucska szerepe felértékelődött és Kővárvidék központja lett. 1848 májusában itt hirdették ki a Kővárvidék visszacsatolását is Szatmár megyéhez.

1905-öt írtak, amikor szolgabíróját a román többségű kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Teleki Pálnak hívták a fiatalembert, aki később Magyarország miniszterelnök lett két ízben is. Bizonyára sokat imádkozott az 1896-ban épült katolikus templomban, amelynek főoltárképéről Barabás Miklós alkotása, Szent László király köszön ránk.

A római katolikus templom oltára

1910-ben 3013 lakosából 1505 magyar (49,95%) és 1411 román (46,83%) volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagysomkúti járásához tartozott. 2002-ben társközségeivel együtt 7708 lakosából 6810 román (88,34%), 167 magyar (2,03%), 772 cigány (10,01%) és 6 egyéb (0,07%) nemzetiségű lakosa volt. 

A római katolikus templom (archív felvétel)

A település görög-katolikus temploma 1890-ben épült. A református templom pedig 1914-ben, ameyet első világháború kitörésének hónapjában szentelték fel.

A református templom

Nagysomkúton született Szilágyi Domokos erdélyi író 1938-ban.

A református parókia, a Szilágyi domokos emléktáblával

Egykori üdözlőlap Nagysomkútról

Az egykori takarékpénztár épülete

A főutca a második vilgháború idején

Az ortodox templom